Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
21 neben az organiámuó teljed immunitáóa. A még rövid idővel ezelőtt dogmaként uralkodó, azt a RicoRüig követhető felfogást, hogy a syphilis kiállása a szervezetet az élet egész további folyamatára a betegség iránt immunissá teszi, Neisser már 1884-ben kétségbe vonta, míg Finger és Landsteiner kísérletekkel demonstrálták, hogy a syphilises szervezet, legyen bár a betegáégnek akármelyik ótádiumában, a virus új beójtáóára ópecifikuá jelenáégekkel reagál. A megelőző időkben ez csak azért kerülhette ki a kutatók figyelmét, mivel az új inoculatio helyén a syphilis elsődleges nyilvánulásának megjelenését, a primíeraffectiót várták, holott a óupei'infectio tünetei nem egyeznek meg morphologiailag azokkal, melyeket a normális syphilisnél észlelünk. Sem a lappangási szak, mely a soperinfectiónál lényegesen rövi- debb (10—14 nap), sem az inoculatio helyének specifikus elváltozásai nem oly kifejezettek, jellemzőek, aminek az oka abban kereshető, hogy ha abáolut immunitás nincs is jelen a már előzőleg syphilisesek- nél sem, de maga az immunizáláói actio, ha nem is elégséges mértékben, de megindul anélkül, hogy az a teljes immunisatióra vezethetne (Finger). Ha tehát — amint azt Neisser, Finger és Landsteiner kísérletei igazolták — az inoculatio a primseraffectio megjelenésének idején történik, akkor az, rövid incubatio után újabb, ámbár kisebb, tökéletlenebbül kifejlődött prinueraffectiót fog eredményezni, amint azt a Sabareanu által összegyűjtött Sperino, Fournier, Poisson, Biden- kap, Diday, Ricord, Bumm, Pontoppidan, Lasch és OuEYRAT-féle esetek bizonyítják. Azt az állítást, hogy ily ójtások csupán a prinueratlectiót közvetlenül követő időszakban sikerülnének (Róna), Oueyrat észlelése és a FiNGER-LANDSTEiNER-féle kísérletek megczáfolták s bebizonyították, hogy az ilyen új inoculatiót még röviddel a generalizált exanthemák fellépése előtt is siker követi. Ha azonban a superinfectio akkor történik midőn a szervezet már a betegségnek ú. n. secundser időszakában van, akkor az új parazitainvázió nem fogja már bejutása helyén a prmueraffectio kórképét előidézni, hanem a syphilis második szakának tüneteit fogja produkálni, míg ha tertiaer szakban levő syphilises egyént éri a superinfectio, abban az esetben a jelenségek a tertiaris- mus jellegét viselik magukon. A primaerallectio fennállásának vagy a második lappangási szak idején történő superinfectio az ójtás helyén az ú. n. ójtási papulál eredményezi, ami egy teljes kifejlődésre nem jutó, abortiv primeerlsesiónak felel meg. Ez kisebb, barnavörös képlet, mely 10—12 napi lappangási szak után keletkezik s lencsenagyságig s még nagyobbra nőhet, hám- lik s néhány heti fönnállás után festékesség hátrahagyása mellett gyógyul. Megjegyezzük, hogy azt, hogy a primaeraffectio viselőjére álójt- ható. már Ricord kortársai : Clerc, Sperino, Diday, Bidenkap stb. kísérletileg is igazolták. 7 ellát az organismus még syphilis,ének tünetekben nyilvánuló fennállása idején áern immunis egy újabb fertőzés — a superinfectio — ellenében s a virus új beőjtása specifikus jelenségeket idéz elő. De az ismételt spirochaeta invázióra a bőr már nem
