Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
270 depőt-t képező kénesőkészítményekkel (pl. 10% hydrarg. salicylicum). Ily kezelés mellett előfordult gyakorlatomban nem egyszer az is, hogy a WR. állandóan negatívvá lett (legalább 2 év óta negativ) ámbár gyakoribb az, hogy néhány (5—6) hónap elteltével — ha azalatt a beteget antisyphilises kúra nélkül hagytuk — vagy egyedül a WR. változott át positivvá, vagy pedig manifest tünetek is mutatkoztak. Minden esetben megállapítható az, amire különben E. Hoffmann is utal, hogy a primaer ótadiumban a kéneáő éó áalvaráan kombi natív alkalmazáda rendeden hoáázabb időre teázi recidivamenteááé a ózer- vezetet, mint a kénedének egyedül való applikáláda. Ha a beteg előzőleg még egyáltalában nem részesült antilueses kezelésben, de már áecundaer ázakban, generalizált jelenségekkel s természetesen pos. WR.-val kerül elénk, ami különösen nőknél gyakori (a portion ülő primaeraffectio többnyire észrevétlenül maradván), kezelésünk hasonló erélyű lesz. Lényegesen eltérő lesz azonban akkor, ha a beteg már előzőleg végzett therapiákat s úgy kerül a syphilisnek már secundser stádiumában hozzánk. Itt számot kell vetnünk nemcsak a beteg és a betegségnek a jelentkezésekor jelenlevő állapotával, hanem avval is, hogy mily kúrákat végzett előzőleg. Túl- enyhe vagy rendszertelenül és rendetlenül végzett kúrák esetén kísérleti adagolással jó lesz meggyőződnünk arról, hogy a tökéletlen kezelés folytán nem szokták-e meg a beteg spirochaetái a kénesőt s nem lettek-e «kénesőálló»-vá, ami mellett az szólhat, hogy az erélyesebb kénesőkúra sem hat másítólag a beteg WR.-jára. Ilyenkor előbb 1—‘2 salvarsan vagy neosalvarsan infusiót alkalmazzunk s csak azután térünk át a kéneső nagyobb adagjaira. Viszont, ha a beteg közvetlenül előbb kénesőarsén készítményeket (pl. enesol) kapott, tekintettel az arsén kumulativ tulajdonságára, a salvarsan adagolásától egyideig tartózkodni fogunk. Kezelésünk egyebekben intermittáló lesz, természetesen a megfelelő individualizálás mellett, mivel magától értetődik, hogy teljesen elhibázott volna a sematizált kezelés pl. egy olyan esetnél, ahol a folyton súlyosbodó recidivák egymást követik s a WR. makacs positi vitása van jelen s olyannál, ahol a tünetek úgyszólván alig mutatkoznak s a savóreactio szereink hatása alatt hamar megváltozik. A mi a szerelés erélyesvoltát illeti, annak mértékét, természetesen amellett, hogy a beteg szervezetének állapotához alkalmazkodunk ugyan, de azért igyekezzünk e szereket a lehető legenergiásabban alkalmazni. Az enyhe kénesőadagolás amellett, hogy a betegséget elégtelenül befolyásolja, a beteg általános egészségi állapotára is hátrányosan hathat s evvel a szervezet természetes ellenállását is csökkentheti. A áecundaer átádiumban kezdődünk tengelye a kénedő- alkalmazád legyen, de kitérédekkel úgy a óálvardan (neoáalvaráan), mint a jód irányában. Nem kell a beteget igen hosszú időn keresztül folytonos kénesőhatás alatt tartanunk, de viszont az antisyphilises szerek — tehát a kénesőn kívül az arsén és a jód — hatása alól hosszabb időre ne is szabadítsuk fel, a kellő pihenőidőszakokat leszámítva. Az empiriás tapasztalás adatai szerint jó, ha 1—2 évig is ily hatások
