Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
242 zott nterkuriol-lal, Egger a pulvis cinereus-szál cserélte fel, míg Blaschko a merkolintkötényt ajánlotta, merkalator néven pedig egy szürkekenőcscsel bekent altatókosár, melyet a beteg éjjelre szája elé helyez, jött alkalmazásba. Mindezek az eljárások azonban, mint a tapasztalat kimutatta, távolról sem hatnak oly energiásan és megbízhatóan, mint a régi bedörzsölő kúra. A befecskendezési kúra a kéneső szervezetbe való bevitelének a bedörzsölés mellett méltán a legelterjedtebb és legkedveltebb módja. Hatása az inunctióval egyenrangú. A lues therapiájába a kénesőnek befecskendezés alakjában való alkalmazását Scarenzio (1864) vezette be először a kálóméi subkután applicatiójával. Utána Lewin (1867) a sublimát hasonló alkalmazását karolta fel. A kezelés tisztasága, annak hathatós volta, a szervezetbe vitt kénesőmennyiség pontos adagolásának lehetősége s az, hogy az erélyes kezelést azok számára is lehetővé tette, akik a bedörzsölő kúrát bármilyen okból (socialis okok, bőrbajok [ekzema, prurigo], szőrzettel túlságosan ellepett testfelület) nem használhatják, hamar elterjesztették az eljárást. Scarenzio és Lewin példáját követve az első kísérletezők — köztük hazánkban Kétly Károly és Poór Imre már 1868-ban (1. Gyógyászat 1868, 549. lap)— a szert subkután alkalmazták, míg különösen Smirnoff (1883) és Soffiantini (1885) ajánlatára mindinkább az izmok közé való befecskendezésre tértek át, annál is inkább, mert eképpen a subkután alkalmazáshoz nem ritkán társuló kellemetlen s nehezen gyógyuló bőrelhalások elkerülhetőkké váltak, ámbár az izomközé történő injectio helyén is nem egyszer helybeli izgalmat, fájdalmas, abscedáló beszűrődést is okozhat. E kellemetlenségek azonban lényegesen ritkábbak, ha vigyázunk arra, hogy a szert akkor fecskendezzük be, mikor a tű vége már rendeltetési helyén van s elkerüljük azt, hogy a szerből a beszúrás vagy a kihúzás alkalmából a szúrócsatornába is kerüljön. Az injectióhoz mindig jól sterilezett 2 cm3 űrtartalmú üvegfecskendőt beleköszörült üvegdugattyúval (esetleg kemény gummi és üveg) használjunk s kb. 3—5 cm. hosszú tág kaliberű platinirridium tűt (a kéneső, különösen a sublimat az aczéltűt megtámadja!) használjunk. A fecskendő tűjét, az ellazított izmot marokra fogva, egy erélyes szúrással döfjük be, a beszúrás helyének előzetes fertőtlenítése (tra jodi ecsetelés vagy aether, benzinnel való ledörzsölés) után. A tű kihúzása után a helyet masszáljuk meg és sparadrappal vagy czinktapasszal ragaszszuk le. A beszúrás helyéül a testfelületnek oly részletét válasszuk ki, ahol életfontos szerveket, nagyobb ereket, idegeket nem sérthetünk. Legalkalmasabb a glutaeus s különösen annak felső része, annak a vonalnak irányában, melyet képzeletben az egyik trochanter maiortól a másikig horizontálisán vonunk. E helyen csupán apró erek vannak. Különben, hogy nem kerültünk-e nagyobb érbe, arról azáltal győződhetünk meg, hogy a beszúrás után a fecskendőt egy pillanatra eltávolítjuk a beszúrt tűről. Ha a tű csatorná-
