Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
223 a gyakorlatba s a syphiliskezelést határozottan koraibbá tette. A spirocha'taelőtti időkben még vitatható volt a régi, még az unistáktól átvett várakozó — (.(expectation — álláspontnak jogosultsága, mely a constitutionalis betegség gyógyításának megkezdését csak a generalizált secundar tünetek megjelenésekor tartotta megengedhetőnek s a praecentio therapiát hirdető szerzőket a könnyelműség vádjával illette. Ma, az új felfedezések alapján e vita véglegesen megszűnt. A kórokozó kimutatható már az első nyilvánulás idején, sőt annak kezdetén, amikor a primteraíTectio még typusos kórképpel sem bír, hanem mint egyszerű kimaródás, horzsolás, vagy herpeshólyag kórképe alatt jelentkezik s így semmi értelme sem volna a secundior manifestatio meg- várásának s evvel időt adni a parasitának, hogy minél zavartalanabbal lészkelhesse be magát a szövetekbe. De épúgy megszűnt a «praeventiv» therapia is, hisz a kórokozó jelenlétének megállapítása után a therapia már «eo ipso» nem lehet többé «praeventiv». A kezdődő syphilis ily ily biztos kórhatározásának talaján állva, természetesen gyógyító szereinknek a lehető legerélyesebb alkalmazását ajánljuk, avval a reménynyel, hogy ekként eljárva, a szervezet specifikus megmérgezését s vele a betegség lefolyását enyhébbé alakíthatjuk, sőt — mint arról a tiszta reinfectio, ámbár ritka, de kétségtelen esetei tanúskodnak — azt is remélhetjük, ámbár e remény ritkán szokott teljesülni, hogy a kórokozót a szervezatben teljesen elpusztítva, az egész betegségfolyamatot, ámbár azt már felismerhetőségének kezdete óta általánosnak kell tekintenünk, már kezdetében véglegesen elfojthatjuk. * Ma úgyszólván általánosan elfogadott nézet az, hogy a kifejezetten positiv WASSERMANN-féle reactio a szervezetben jelenlevő aktiv és így morphologiai elváltozásokat okozó, vagy ideiglenesen — mely «ideiglenesség» azonban az illető egyén egész további életfolyamatára is kiterjedhet — inaktivan megmaradó, de bármikor aktívvá is válható spirochíetagóczokat jelent. Tehát e felfogás értelmében a WR. a syplii- lisnek legállandóbb óymptomája s ebből kifolyólag elméletileg nem volna kifogásolható az a kívánság, mely a reactiót a syphilistherapia egyedüli indicatorává óhajtja tenni. Azonban véleményünk szerint a therapiának szigorúan a WR.-hoz való alkalmazása csupán az elméletnek felelne meg s a gyakorlatban nem járnánk el egészen helyesen, ha e tételhez mereven ragaszkodnánk. Egyrészt a WR. rendesen a fertőzést követő ötödik héten válik csak positivvá, holott az egész szervezet általános fertőzése, az alkati syphilis már 10—14 nappal a fertőzés után, sőt sokszor már előbb, a felismerés lehetősége előtt már be van fejezve s így, ha az első nyilvánulás jelentkezésekor nem a spirocha'ta kimutatásával kezdenék meg az általános kezelést, hanem megvárnék a WR. positivvá válását is, azt az időt mulasztanánk el, midőn minden valószínűség szerint a betegség egész lefolyása energiás therapiával leginkább befolyásolható, mivel a spirochaTákról még ilyen
