Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
2IS A világrahozott syphilisben szenvedő, de gyógyított gyermekek további sorsának kutatásával a gyermekorvosok foglalkoznak. Gerhard (1870) szerint a lueses csecsemőknek több mint fele az élet első évében hal el. Gerhardt, Hochsinger, Karcher és mások szerint a világrahozott lues kedvező talajt nyújt a gümős fertőzésre, míg Peiser (1909) ezt tagadja. Parrot azon véleményével, hogy az angolkór mindig a syphilis következménye lenne, úgyszólván izoláltan áll az irodalomban. Hochsinger (1889) szerint a világrahozott syphilises gyermekek idegrendszere ellenállóképességében szenvedett, vulnerabilis, Vogt (1910) pedig lueses alapon magyarázza a functionalis epilep- siát. Heubner (1906) kiemeli, hogy a congenital is syphilis, még ha a gyermek gyógyult is, a szervezet összes működéseire bizonyos gyengítő hatást gyakorol. Vas J. (1911), ki a Stefánia-kórház nagy anyagát dolgozta fel, azt találta, hogy a poliklinikai lueses beteganyagból (többnyire 1—3 élethónapos) mesterséges táplálás és kénesőkezelés mellett kb. csupán 37% marad életben. A megmaradottak közül, főleg a syphilis bullosa congenita és az osteochondritis tüneteit magukon viselők recidiválnak, s az angolkór kb. V3-ad résznél jelentkezik. Értelmi fejlettség általánosságban kielégitő. de neuropalhiás jelenségek — főleg a szokványos főfájás (V3-ad résznél ) — gyakoriak. Térdreflex sokszor fokozott, a CHVOSTEK-tünet sok esetben kifejezett. Feltűnően gyakoriak a fiúgyermekek fejletlen genitáliái s alig van egyetlen ily gyermek, akinél a fogak nagy része a legnagyobb mérvben cariosus ne volna.
