Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
208 tel congenitale, p. malignus gravis). Néha már koraszülött holt magzatokon (6—7 hónapos) is észlelhető a bőrnek ily hólyagos, vagy a magzatvíz által maczerált, s nagyobb területeken leáztatott állapota s az ily bullák akként néznek ki, mintha leforráztattak volna («infantes semicocti»). Az élve született magzat már születésekor magával hozhatja a hólyagos elváltozást vagy az igen korán (egész az ötödik hetéig Parrot) fejlődik ki rajta. A kiütés kékes vagy rézvörös, izolált vagy összefolyó foltokból áll, melynek epidermisét csakhamar zavaros, vérrel kevert folyadék emeli el lencse-borsónagyságú s nagyobb hólyagokban, A nagyobb hólyagok lazák, ránczosak s ezek a tapasztalás szerint a súlyosabb esetekhez csatlakoznak. Elterjedhet a kéz és lábháton, a karon és a lábszáron, sőt a törzsön is, néha foltokkal, göbökkel vegyesen, azonban a congenitalis Juesre mindig az a különösen jellemző, hegy ilyenkor a tenyéren éó a talpon óem hiányzik. Néha az elterjedés több napon vagy héten át is tart. A hólyagok 2—3 nap alatt pörkké száradnak (Darier), mely alatt kimaródás, fekély van. Néha szomszédságukban újabb hólyagok támadnak. A folyadékban s főleg a hólyag alapját képező szövetben a spirochaeták nagy számmal vannak jelen (Levaditi, Salmon, Hoffmann, Dohi). A laesio megjelenése, különösen ha az újszülött már a méhen- belüli életből hozza magával, igen rossz prognosist nyújt. Többnyire az exitus hamarosan (8—10 nap alatt) beáll. A bőr gununái mint kendermag-kölesnyi, a bőralatti kötőszövetből kiinduló, kerek képletek mutatkoznak. Finger szerint gyors fejló- désüek. Ha föl nem szívódnak antilueses therapia behatása alatt, a bőr elszinesedése és elvékonyodása után kifelé törnek. Id. Bókay J. (1865) köralakban tovakúszó gummákat is észlelt. A nyál hártyák specifikus elváltozásai — különösen a szájszélek belső felületének plakkjai és a szájzúg papulái — gyakoriak s a szerzett syphilisnél észlelhetőklől miben sem különböznek, \iszont jellemző a többnyire igen korán (születéskor is jelen lehet) mutatkozó koryza, mely leggyakoribb s gyakran első és sok esetben sokáig egyedül is maradó jelensége a syphilis congenita-nak. A koryza (rhinitis chron. anterior hyperplastica diffusa) szinte félreismerhetetlen a csecsemő lélegzésénél mutatkozó szuszogás folytán, amit az orr nyálhártyájának duzzadása okoz. Az orron át való lélegzési nehézségek miatt a csecsemő a szopásban lényegesen gátolva lévén, a táplálkozása szenved Az orrváladék e hcsiónál eleinte híg, később sűrű s beszáradva a pörkök teljesen eldugaszolhatják áz orr nyílásait. Hociisinger a jelenség exquisiten idősült lefolyására és spontán gyógyulásra való •csekély hajlandóságára figyelmeztet. Előfordul, ámbár igen ritkán, hogy a folyamat átterjed az orr melléküregeire, sőt a csonthártyára valamint a csontokra is. Az utolsó esetben éppen úgy, mint a szerzett luesnél, a csontrészek elhalása s kiküszöbölése után, horpadás következtében «nyeregorr» támadhat. Az elváltozásnál az orr nyálhártyájában a spirochseta kimutatható (Bar).
