Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
196 folliculus granulált sejtrétegében tényleg jelen lehet a spirochaüa, azt Levaditi és Sauvage lelete után kétségbe vonni nem lehet. Bab vizsgálatai alapján még egy észrevétlenül lefolyó fertőzési módot említ. Lueses vírust tartalmazó sperma a belső genitalis szervekbe vagy a hasüregbe (Peritonealraum) bejutva, ott és a környékező mirigyekben lokalizálódó s észre sem vehető specifikus megbetegedést provokál, mely azután okozója lehet a tertiarismusnak vagy egyéb, metasyphilises megbetegedéseknek. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy e helyen csupán a fertőzés lehetőségéről szóltunk, de azt, hogy a pete megtermékenyítése a vírust tartalmazó beteg ondóval, vagy a spiroch.etatartalmú pete egészséges ondóval való megtermékenyítése lehetséges-e, azt nem tarthatjuk valószínűnek, amint azt alább fogjuk részletezni. A világrahozott syphilis létrejövetelének módjai. Már a XVI. században is tudták egyes autorok (Paracelsus 1529), hogy a syphilis a szülőről átszármazhatik az utódra, de az átszállás módját azóta évszázadokon át különféleképpen képzelték el, alkalmazkodva mindenkor az illető korszakban uralkodó gondolkozási irányzathoz. A felfogás e téren sohasem volt egységes s ma sem mondható még annak, ámbár az újabb korszakalkotó felfedezések — a kórokozó felfedezése, az állatojtások, a WASSERMANN-féle reactio — sok rejtélyt oldottak meg, vitás pontot döntöttek el s régi, már «törvény»-nek tekintett tévedéseket korrigáltak. Hogy e tévedések a világrahozott betegségek terén még könnyebben voltak lehetségesek, mint a szerzetteknél, azt már az is megmagyarázza, hogy minden kérdés nem is egy, hanem három egyénnel — a két szülő és a magzat — se három egyén állapotának s ez állapotok egymáshoz való viszonyításával komplikálódott. Volt olyan korszak is, midőn a syphilisnek az utódokra való átszármaztatását egyáltalában tagadták. A XIX. század elején uralkodó úgynevezett physiologiai iskola (Broussais, Devergie, De Brus, Jour- dan stb.) a syphilis fajlagos vírusának létezését tagadva, természetesen a betegség ily módon való továbbvitelét sem ismerhette el. Hunter, Brodie, Cooper, Dupuytren, Rust s Bicord is a syphilisnek csupán primaeraffectióját tartván fertőzőnek, tagadták azt, hogy a secundier és tertirer stádiumban levő egyén magzatára a luest álszármaztathatná s az újszülötteknél tagadhatatlanul jelenlevő betegséget «infectio per partum»-mal (infection au passage) magyarázták (= a magzat fertőzése a szülés közben az anya primaeraffectiójával, vagy a virustartalmú cervixváladékkal). A secundaer syphilis fertőzőképességét tagadó autorok RicoRüdal élükön azonkívül a világrahozott luest sem tartották fertőzőképesnek. Midőn azután a pfalzi névtelen író, továbbá \\ aller, Rinecker, stb. a múlt század derekán kétségtelenül igazolták a secun- daer termékek ferlőzőképességét is, amit különben Y\ allace már előttük állított, feltartóztathatatlanul tört útat magának az a megismerés,
