Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A rosszindulatú syphilis. Syphilis maligna
190 lényegesen súlyosbítja. Úgy látszik, hogy ezek a betegségek a szervezetet sensibilizálják a lueses virus irányában. A syphilis jó- vagy rosszindulatú lefolyását még néhány év előtt a még akkor ismeretlen kórokozó parazita modifikált virulentiájával okolták meg. Az állatojtások azonban azóta bebizonyították, hogy a rosszindulatú syphilisből vett virust tartalmazó szövetek inoculaliója a jóindulatú syphilis laesióiból vett anyaggal való fertőzéstől miben sem különböző tüneteket provokál (Buschke, Fischer és Tomasczeyvski). S ugyanezt bizonyítják azok a klinikai esetek is, midőn a szembesítésből kiderült, hogy a normalis lefolyású esetből történt fertőzés a fertőzöttnél különös malignitást vett föl s megfordítva (Gaucher és Boisseau, Carlé). Campana és TARNOwsKvnak azt a nézetét, hogy a rosszindulatúság oka a pyogen mikrobákkal való vegyes fertőzésből eredhet Möller és Finger megczáfolták, midőn ily eseteknél a friss bcszúrődéseket genyokozó coccusoktól menteseknek találták. Ezido- ózerint kétáégtelennek látósíik, hogy a óypliilió roáóstindulatú le- folyáóa nem a kórokozón, hanem a befogadó szervezeten múlik. Ami a szervezetnek e különös resistententia csökkenését a syphilis- virusa irányában illeti, arra vonatkozólag emlékeztetnek a syphilisnek első. históriaivá vált kitörésére Európában. A XV. század orvosírói feljegyzéseiből tényleg kivehető s történelmi tény, hogy az azon időbeli «nagy syphilisjárvány» idején a betegség valóban rosszindulatú föltartóztathatatlan folyamat volt s azóta lényegesen enyhült destructiója s mint az autorok egy része elfogadja, az előző generatióknak a syphilis vírusával való átivódása folytán a betegség irányában való resistentia emelkedett volna az utódokban (Diday). Tekintve azt, hogy Berkovics szerint 1500 körül, tehát a nagy syphilisjárvány idején, minden ma élő embernek 112 = 4096 őse élt, illetőleg ennyi felől örökölhetett oly constitutiót, amely valamikor már a syphilisvirussal érintkezésbejöhetett, DiuAYnek ez a nézete bizonyos valószínűséggel bír. Analogia gyanánt felhozzák, hogy még ma is megfigyelhető, hogy ha a syphilis valamely primitiv s eddig attól mentes néptörzsnél kiüt, ott feltűnően súlyos eseteket provokál. Lesser, Thalmann, stb. azt vélik, hogy a rosszindulatú syphilist ma is azok kapják meg, akiknek felmenő ascendentiájában generatiókon keresztül lues nem volt, míg Finger (1912) e véleményt, holott azelőtt hive volt, ma, midőn bebizonyult, hogy még a syphiliseseknél sincs jelen az absolut immunitás, nem tartja fenntarthatónak s abból, hogy a rosszindulatú syphilis termékei kifejezett hajlammal bírnak a gyors peripher terjedésre, tehát még a környezetnek az a tökéletlen immunitási akcziója sincs jelen, amely a másodlagos syphilisnél az egyes elváltozások excentrikus terjedése elé gátat vet, továbbá abból, hogy a WASSERMANN-féle reactio, a maligna eseteknél rendesen negativ, szerinte az következik, hogy ily esetekben a betegség rosszindulatúságának az okát a szervezet védőszerkezetének a spiroeha?ta fertőzés irányában való hiányos működésében kell keresnünk. Sajátságos a Wassermann reactiónak viselkedése a syphilis maiig-
