Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
138 Rius stb.) anélkül, hogy e korai elváltozás az illető syphiliseset különös malignitására vallana. Amint a csonthártya és a csont gummás folyamatánál, épúgy az. izomnál is sokszor valamely lokális trauma adja a kiváltó ingert. Az izomgumma, mely lehet solitser és többszörös is ugyanabban az izomban, leggyakrabban a musc. sterno-cleido-mastoideusban (az összes esetek Vs-a Karewski szerint) támad. Gyakoriságban utána a végtagok és törzs izmainak gummái következnek, azonban a szervezetnek akármelyik izmában mutatkozhatnak. Nálunk Scheuthauer (181 >2) a m. rectus abdominisban észlelte. A szív gummáiról, ámbár az is az izom- gummák közé tartozik, külön fogunk szólni a szív syphilisénél. A gummás folyamat részben az izmok tapadási helyének környékén, részben a középrészben támad s ez utóbbi esetben az izomrostok között, mint az izommal mozgó bab-mogyoró, sőt tojásnagyságú merev, nyomásra többnyire érzékeny duzzanat tapintható. Ha a gummás folyamat a csonthártyára vagy inakra is átterjed, a fájdalom intensiv és állandó. Ha az izom felületi részében székel, jól és körülírtan tapintható, de ha az izom mélyében van, éles elhatároltsága és consistentiája élőben nem puhatolható ki. A felületes izomgummák összekapaszkodhatnak a bőralatti kötőszövettel s magát a bőrt is bevonhatják a folyamat körébe. Ilyenkor kimenetelük rendesen szétesés, elfolyósodás (fluktuálás észlelhető !) és a bőrön át való kiürülés barnás s az elhalt szövetczafatoktól bűzös folyadék alakjában. A mélyen ülő izomgummák eltokolódhatnak. Egyidejűleg több gumma is léphet fel egy izomban s elhanyagolt, therapia nélkül maradt esetekben azok a válaszfalak elpusztulása következtében kisebb-nagyobb szétesett szövetczafatokkal detritusszal kitöltött üreggé olvadhatnak össze s ha ily gumma a bőr felszínére tör s kiürül, a nyílásán át kutatóval mélyen átjárhatjuk az elpusztult szövetek helyén alakult üreget és járatokat. Ily járatok és üregek gyógyulása sarjszövetképződésésvel történik s e kötőszöveti részek zsugorodásaikkal az illető izom használhatóságát maradandóan alászállíthatják vagy meg is szüntethetik. Az izomgumma még ha tobbázöröd id, a ózomózédoá izmokra nem dzokott átterjedni. Fejlődése igen lassú (Bier esetében 3 év alatt érte el a tyúktojás nagyságot). Növekedése nem egyenletes, hanem ugrásszerű. Hosszabb szünet után rohamosan nagyobbodik s azután ismét megáll. Egyes szerzők (Hóna) akutabb alakját is ismertetik, melynek lefolyása gyorsabb. Az izomgumma maga merev, rugalmas, környezetébe nyúlványokat bocsátó kötőszöveti tok, melynek tartalma a folyamat előhaladása szerint összeálló, szétesett vagy elfolyósodott fehéres, vörösesfehér, fakószínű vagy sárga anyag. Szétesését megelőzőleg melszőlapján szalonnás, csillagos rajzolatot mutat. Elkülönítő kórhatározás szempontjából az izomgumma még el nem lágyult, nem hullámzó állapotában savkomával téveszthető össze, azonban az utóbbi összehasonlíthatatlanul gyorsabban nő. Másrészt, mint említettük, a gumma a megtámadott izon\ra marad lokalizálva, míg a sarkoma a szomszédos izmokra is átterjed. Kétely esetén igénybeveendő a WASSERMANN-féle reactio s az anti- lueses therapia, mely utóbbi különösen a salvarsan (Poor F.) és a jódkalium
