Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
lib A gumma a szervezetnek mindenegyes szövetében támadhat, de leggyakrabban az irhában, a bőralatti kötőszövetben, a mandolán, a csontokban s a belső szervek közül a májban, vesében, herében, szívben, tüdőben stb. mutatkozik. A testfelülethez vagy a száj üreghez közelebb álló részekben keletkező gummák elfolyósodás után legtöbbször a felszínre törnek át, míg a belső szervek és csontokban a legtöbb esetben elsajtosodást s kötőszöveti betokolódást látunk, de áttörésre s evvel exitus lethalis-ra is vezethet. A Wassermann-féle reactio a syphilis tertiaer szakában — mint már említettük — kb. 75—95%-ban positiv és pedig rendesen maka- csabbul, antilueses kúrával nehezebben befolyásolhatóan positiv, mint a secundser szakban. A százalékos arányban való tetemes ingadozás akként magyarázható, hogy a mennyiben a tertiaer jelenségeket oly maradandó, következményes elváltozások követik, mint pl. a májzsugorodás, aortatágulás, aneurysma stb., azok egyszer megkezdődvén, továbbfejlődnek tekintet nélkül az eredeti alapbetegségnek a közbeeső időben való esetleges gyógyulásására. Ekként oly laesióknál, amelyek Kétségtelenül syphilises eredetűek is kaphatunk negativ WR-t. A syphilis harmadik szakának jelenségei az egyes szerveken. A bőr. A syphilis vírusának tarlós hatása alatt már áthasonult szervezet, a tertiarismus is produkál specifikus bőrlaesiókat, melyek épen a talaj- diflerentiák miatt lényegesen eltérnek a koraibb reaktiv jelenségektől. A betegségnek ebben a szakában is a bőr elváltozásai változatos kórképekben nyilvánulnak. Ritkábban feltok, gyakran rigid és felszívódásra hajlamos göbök (tuber, papula tertiaria) majd felületes és mélyebb, egymagukban vagy többedmagukkal mutatkozó s felszívódás helyett az ellágyulásra hajlamos képződmények, gummák vagy határozatlan beá&ürődéáeá folyamatok azok, melyek a syphilisnek ezt a szakát a bőrön jellemzik. A gumma magában a bőrben primser módon keletkezik, míg a bcralatti kötőszövetben a primaer alakulás mellett másodlagosan is támadhat az alatta elhelyezett képletek, fasciak, izmok és izoniközti szövetek, periostium elsődleges gummás elváltozásainak tovaterjedése révén. Klinikai megjelenésére nézve környezetétől meglehetős élesen elhatárolt, bab-galambtojásnyi képződmény, mely excentrikusán növekedik, míg centrumában elsajtosodik és elfolyósodik. A szerzők egyik nagy része már a tuberosus syphilideket is a gummák és pedig a felületes kután gummák közé sorozza, míg mások elsősorban a franczia autorok Besnier-vcI kizárólag a bőralatti kötőszövetben elhelyezkedett ily képletekre alkalmazza ezt az elnevezést. 8*
