Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
113 kint eltérő felfogása miatt is csak fentartással fogadhatjuk, mégis kétségtelen annak az általános tapasztalati adatnak érvénye, hogy kellő therapia mellett a tertiariómuá többnyire vagy legalább iá az esetek egy igen nagy részénél elkerülhető. A második szak kitöréseinek sora a fertőzéstől számított leg- feljebb 3—4 év alatt véget ér s ettől kezdve, amennyiben a betegség jelenségekben nyilvánul, már a tertiarismus tüneteit mutatja. E jelenségek ugyancsak reaktiv folyamatok, melyek azonban a szervezetnek a virus hatása alatt való áthasonulása folytán lényegükben eltérőek a korábbiaktól. Tehát, mint már említettük, e jelenségek elütő jellegét a szervezetnek a virus behatása alatt megváltozott reactioképessége, allergia-ja adja meg. A harmadik szak tünetei ugyan szövődhetnek a secundaer tünetekkel s ekkor korai tertiaríámuó-rő\ (syphilis tertiaria praecox) szólunk, de a legtöbb esetben a tertiaer tüneteket közbeeső látható tünetektől mentes időszak előzi meg, azonban hogy e latentia csupán az érzékeink által észrevehető tünetek hiányát jelenti, nem pedig a betegség szünetelését, azt az ilyenkor állandóan positiv Wassermann- lele vérsavó-reactio is jelzi. Logikusan következtethető, hogy a virus e latentia alatt sem teljesen inaktiv, hanem már ekkor is gyakorolja egyes individuálisan kevésbé resistens szövetekre, sejtcsoportokra azokat az érzékeink által egyelőre észre sem vehető destruktiv hatásokat, melyeknek eredményei azok a pathologiai jelenségek, melyek csak később nyilvánulnak észrevehető, esetleg a betegre végzetes módon. A tertiser jelenségek megjelenése nincs időbelileg úgy korlátozva, mint a primíeratTectió keletkezése, vagy a második szak tüneteinek megjelenése s így évek telhetnek el azok demonstratiójáig. Sőt nem egy esetben évtizedekkel a fertőzés után mutatkozhatnak azok. (Syphilis tertiaria tarda.) így Hutchinson (1888) 34, Pellizari (1884) 43, Finger (1912) 44, Raynaud 54. Fournier 55 évvel a secun- dser tünetek után észlelték a tertiarismus első tüneteit. A harmadik szak elváltozásai közül különösen a belső szervek specifikus elváltozásai mutatkoznak aránylag elég gyakran ily későn, ellenben a bőr, csonthártyák, (szájpad). felületes izmok tertiaer elváltozásai a syphilis- nek 5—9-ik évében a leggyakoriabbak. Míg a második szaknál az egyes kitöréseknél — mint már előadtuk — bizonyos szabályszerűség mutatható ki, addig a tertiser stádiumban ilyenről szó sem lehet, hanem csupán egy-egy többé-kevésbé tartós jelenség mutatkozik valamely szerv specifikus megbetegedése képében s ezt az egy jelenséget akárhányszor az élet további folyamata alatt több nem követi. Azonban ez az egy jelenség is, ha élet- fontos szerveken lép fel az olt okozott maradandó elváltozások révén az egyén végzetes további sorsának lehet okozója. Más esetnél egyidejűleg több szervben is támadhatnak tertiaer elváltozások, vagy a tünet eloszlatása után ugyanazon a szerven és tájékon kiújulhat. Ez az utóbbi — recidiva in situ — épen nem ritka a harmadik szakban sem. Poór: A syphilis kórtana és gyógyítása. 8
