Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium
104 előtti időkben nem hívták fel arra a figyelmet, hogy a bronchusok hevenyés hurutja akár mint bronchitió óicca, akár mint bő váladékkal biró katarrhus nemcsak a második szak első kitörésével egyidejűleg, de minden egyes recidivával együtt kiújulva is mutatkozhatik egyes szervezeteknél. Ez a hevenyés hurut nem jellemző, de utal arra, hogy mint más szerven, úgy a bronchusokon is a spiroclneta irritativ tüneteket provokálhat már a korai időszakban. A tüdő óyphiliáe, mely a világrahozott syphilisnél gyakori s a terticer szakban is előfordul, szerzett syphilisnél a második szakban csupán kivételesen lett diagnostizálva, anélkül, hogy ezeknek az esetekrek jelenségei a syphilissel biztos kapcsolatba lettek volna hozhatók, kétséget nem tűrő bonczolástani adatok alapján. Több mint valószínű ugyan, hogy mint minden szervben, úgy a tüdő szövetében is megtelepednek már korán a spirochseták, sőt a szervezet vérkeringési viszonyainál fogva ez a szerv a megtelepedésre egyenesen praedestinálva is lehet, azonban positiv adatok erre vonatkozólag mindeddig nem állnak rendelkezésünkre. Tekintettel arra, hogy a tüdő tertiier syphilise oly későn, a fertőzés után 10—20 évvel szokott fellépni, a tüdőt is azok közé a resistens szenek közé kell soroznunk, melyek a vírust igen sokáig magukba rejthetik anélkül, hogy arra egyhamar reagálnának, míg azt később valami kedvezőtlen körülmény kitörésre provokálja. A lép. A lép syphilise mint annak a spirochseták jelenlététől feltételezett hevenyés duzzadása és megnagyobbodása — óplenitió óyphilitica acuta — már a secundíer szakban, sőt a primseraffectio idején és a második szak legelején mutatkozhat és azt A. Weil (1874), Haslund (1882) és Avangini (1884), továbbá Wölfert, Bruhus, Chamaides mint aránylag ritka jelenségeket ismertették, míg más szerzők szerint igen gyakran (Lancereaux szerint az esetek 4T6°/o Soukernik szerint 60%-ában), sőt rendszerint (Quinquaud és Nicolle, Bianchi, Colombini) kisérője a secundser bőrjelenségek kitörési szakának. Rendesen sem a secundaer recidiváknál, sem pedig a tertiarismus idején a splenitis acuta nem fordul elő, azonban Colombini észlelt oly esetet is, midőn a lép duzzanata minden egyes recidivánál mutatkozott. A léptom- pulat kiterjedése szerzett syphilisnél sohasem nagy, sőt egyes esetekben oly kis mérvben van jelen, hogy kikopogtatása nehézségekbe ütközik. Jesionek (1912) szerint kifejlődése az általános adenopathia intensitá- sával arányos. Az elváltozás az antisyphilises kezelésre gyorsan visszafejlődik. Obductiós lelet még nem ismeretes. * A mellékvese bántalmairól, mely a világrahozott syphilisnél oly jellemző, a szerzett syphilis korai stádiumaiban mit sem tudunk.
