Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium
102 systolés zörej, dobbanó, néha hasadt, második hang az aortaszájadék fölött, alig észrevehető tompulat a jobb sternoclavicularis Ízület alatt, napokon át észlelhető pulsus altus et celer az aortaívről eredő ereken jelzik a spirochaetának az aorta falába való vándorlását. Ezekből a későbbi kedvezőtlen viszonyok közt aneurysmák, gummás aortitisek, aortaelégtelenségek stb. fejlődhetnek ki. A második szak typusos elváltozásai a verőereken is inkább futólagosak s mint a foltos kiütésnél is irritativ, maguk után nyomot nem hagyó jelenségek. A gyüjtőerek syphilises megbetegedesére Uirdwood már 1860-ban reáirányozta a figyelmet, azonban azok elváltozásainak tüzetes tanulmányozása csak újabban indult meg Proksch (1898), Darier és Civatte (1905), E. Hoffmann (1905), Marcuse s mások dolgozataival. A korai stádiumban néha már a primíeraffectióval egy időben jelenik meg a penis felületes gyüjtőereinek gyulladása, a phlebitis syphilitica praecox (Koulnieff és Taylor) s az mint kellemetlen érzést okozó, de csupán nyomásra fájdalmas, duzzadt s a gyüjtőér lefolyásának megfelelő hypersemia és vizenyős beszűrődés által kisért, húrhoz hasonló keménységű köteg tapintható a bőrön keresztül. Egyéb gyűjtő- erek gyulladása a secundíer szak kitörési szakában keletkezhetik, többnyire 2—3 hóval a fertőzés után, de ritkán a 7-ik hónap után. Aránylag a leggyakrabban a vena saphena interna és a cephalica betegszik meg. A saphena megbetegedése észlelésem szerint gyakoribb olyanoknál, akik fárasztó, különösen sok állással járó munkát végeznek (pinczérek, mosónők, kereskedősegédek), de azért ágybanfekvő betegnél is előfordulhat. A gyüjtőérgyulladást hőemelkedés is kísérheti. Megbetegedhetik egyszerre több felületes vena is, de többnyire az elváltozás csak egy-egy érre, sőt annak is csak egy vagy több részletére szorítkozik, (phlebitis syphilitica nodosa). Ilyenkor csomós beszűrő- dések keletkeznek, főleg az alszár gyüj tőereinek megfelelőleg (periphlebitis, Marcuse). E csomók néha feltörnek s élesszélű gummához hasonló fekélyesedést okoznak. Ugyancsak körülírt lueses phlebitis és periphlebitisen alapul E. Hoffmann vizsgálatai szerint az erythema nodosum syphiliticum, mely borsó-mogyorónyi s néha még nagyobb, az irhában székelő, félgömbszerűen a bőr felszíne fölé emelkedő, rózsaszínű vagy élénkvörös (egy-két napi fennállás után kékesvörös), gyulladásos, ujjnyomásra fájdalmas képlet, mely rendesen a sípcsont mellett keletkezik s a klinikai kórkép tekintetében nem specifikus, amennyiben a más okból keletkezett erythema nodosumokkal teljesen egyező külsejű. E. Hoffmann azonkívül megkülönbözteti az ugyancsak körülírt gyüjtőérgyulladás alapján támadt erythema multiforme syphiliticumoi, mely hasábalakban mint infiltrált, diíTushatárú, élénkvörös, lelapult képlet a testfelület akármelyik részletén támadhat, nem egyszer egyidejűleg a többi phlebitises folyamattal. A nagyobb gyüjtőerek elváltozása azok saját ereiből (vasa vasorum) indul ki (Proksch, E. Hoffmann). A gyulladásos gyüjtőerek falában Ravaut, Ponselle, Nathan-Larrier és Brindeau a spiroclueták
