Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
I. Rész: Képek a múltból - II. Fejezet. Az orvos mint varázsló
34 varázsló maguktól a gonosz szellemektől kérdi meg, mi kifogásuk van a szegény szenvedő ellen, vagy megbeszéli a jó szellemekkel, hogy mit tegyen a beteg érdekében; mindez persze megfelelő ceremóniák közt történik. Legtöbb haszonnal jár természetesen valamely áldozati állat beleiből vagy egyéb szerveiből következtetni a betegségre és annak kilátásaira. Aki azt hiszi, hogy a gyógyszerek vagy akár műtétek igénybevétele diagnózis céljaira, ami mind a belgyógyászatban (ú. n. diagnosis ex juvantitus, valamely gyógyszer hasznosságából megállapított kórisme), mind a sebészetben (pl. próba- hasmetszés) ma is előfordul, valami új — az csalódik. Mert például az osztyákok, akik a bőr égetésével szeretnek gyógyítani (moxa), az égetés helyére legalkalmasabb helyet úgy állapítják meg, hogy több helyre ráteszik az izzó parazsat és ahol legkevésbbé fáj, ott végzik el az igazi égetést. Annámban viszont hánytatót adnak a betegnek; ha ettől hány, akkor olyan baja van, mely gyógyszerekkel kezelendő, ha nem, a mágiát kell segítségül hívni. 13. A gyógyításban első helyen áll természetesen az áldozat és az azt kísérő imádkozás, melyben többnyire az egész család, sőt akárhányszor az egész törzs résztvesz. A kórokozó kiszívását, kivételét már említettük. Természetesen ennek is sokféle változata van, nemcsak a szertartások, hanem az eltávolítandó dolog tekintetében is. Egyes indiá- nus varázslók például valami sárga gyökeret rágnak és a kiköpött sárga nyálról azt állítják, hogy a beteg rossz epéje, amelyet kiszívtak. Megszámlálhatatlan az ilyen ravasz trükkök száma, melyek közül apróbb bűvészmutatványok sem hiányoznak. Például a betegséget előidéző idegen testet belecsempészik a pépbe, mellyel a fájós részt bekenik, vagy valami agyagból vagy trágyából formált gombócba, melyet a fájós részre, illetve a betegség állítólagos székhelyére nyomnak, ahonnan aztán nagy diadallal lehet őket kivenni. Különösen a gyomorgödör az, ahol a betegség székhelyét szívesen felfedezik. Nem kell azonban gondolni, hogy az ilyenfajta szédelgés primitív népek varázslóinak kizárólagos szabadalma. RHAZES is említi a szélhámosokat, akik úgy gyógyítanak, hogy a betegekből különböző idegen
