Perlici Dániel: Consilium medicum az az orvosi oktatás, miképpen kellessék e' mostani pestisses... (Buda, 1740)
Az Pestisses nyavalyáknak curájárul
ditatafsék. (11) Ezen okbul egyedül gyenge verítéket indító orvosságokat, arra alkalmafztatott rend-tartás, és diaeta mellet rendeltek, mfnden más féle inditáfokat és czélokat fére tévén, mellyennek Segítsége által az természetnek munkája az gugáknak ki tolódásában fe- cundáltatik, réSz Szerint, az méregnek egy réSze, az veríték által kiizzadván , meg-kiíTebbedik, és az egyébb Symptomák-is meg- előztet- nck. Moíl-is tehát, és mindenkor ezen okokbúl, az mértékleteíSen izaSztó, és méreg ellen való orvoSságok, egyiransó melegség és jó rend-tartás mellet, javaSoltathatnak, III. A& (//) Itt-is, a’fokféle terméfzetekre való nézve,nem egyiránsó orvofságokat ja- vafolhatni. Mert valamint felül említettem, hogy a’ pefiiífes méreg, kuváfe forma rothadáft külömb féle-képpen indítván az vérbe, annak külömb féle tett kára fzerint, fzint úgy külomb féle terméfzetet magára vévén, nem egy- iránsó fymptomákot is okoz , annyira, hogy némelly Pefifsben forgolódó Or« voíTok azoknak bűlSmbségelrtöl confundáltatván. az méregnek kétféle sós qualitását rtatuálták: Peßem itaque ér acidam ér alcalicam admitto, mondgya D. Petr. Regius Tr. de pefie cap. IV. p. 54. Savanyú qualitását akkor obfer- válta, midón némelly betegekbe, fok kemény, nehezen éró gugákot, hévség, ‘ és fzomjúság nélkül való febeket, vifzketegséget ? tagoknak refzketegséget , fok hideg verítéket, és egéfségeflék vizelletihez hafonló urínáját, látta voln* az betegeknél, lrja-is , hogy illyetén pertiííekbe az máskint hafználni fzokott favanyú orvofságok inkább ártották; bafználták pedig, az kik az vérnek fa- vanyusága ellen munkálottanak. Meginteti, némelly betegeknél fok biliíles hányáft, felettébb való fzomjuságot, az egéfz vérit cl-olvafztó izadságot, ereseknek egyfzer s* mind való el esését, alatlanságot, pulfufoknak erőtlenségét, vérfolyáfokat, carbunculus és guga nélkül való petétfeket, has és vi- zellet ménért, s’ a’ félét tapafztalván, az favanyu ellen való,úgy mintáz erós eleven sós, lúg forma orvofságokat, mint kárt tévőknek lenni tanálta , hafz- nálták pedig megint a’ favanyuk. A’ mi engemet illet, én ügy hifzem, hogy az említett Regiußül obfervált méregnek két féle külőmbsége, egy féle vóít, de külömb tefíekre akadván, külömb terméfzetet vett magára. Mellybűl tanulunk, hogy az peftisben forgolódó Orvosnak az külömb külömb féle terméfzetekre, és azokban, az peftifles méreg által külömb féle indított íympto- mákra,vigyázni kell, mert ezek mutatty'ák az orvofságoknak külömb termé- fzetekre léendo alkalmafztatasát. Felül {nótay isgg) elől hozott fundamen- turaokbúl ki tetzik, hogy azon rotbafztó qualitáfu , és sós evő erős pertiíTes méreg, az vérünknek vagy 1) olajofságat és purpuráját, vagy 2 ) sófságát, Vagy 3) vizelségét cl-rontya. Az olajojságat (fulpbur purpura fanguin>s) midiin igen tl*ofaafityat és meg’Titiittya, (az honnan az lcg-közönségefleb pe« cím ajärur* ______37
