Pávai Vajna Gábor dr.: Pozsony szab. kir. város közegészségügyének fejlődése 1856-1906-ig (Pozsony, 1907)

POZSONY EGÉSZSÉGÜGYE

igényeknek. 1891-ben a kormány elválasztotta az elrnebe- tegosztályt a belgyógyászati osztálytól s főorvosává dr. Fischer Jakabot, a Lipót-mezei tébolyda másodorvosát nevezte ki. Ez hosszabb előterjesztésben felhívta a kormány figyelmét arra, hogy az alkalmatlan épületben az elmebetegek ápolása csak hiányos lehet s önálló épület emelését sürgette. Időközben a fölvételre kerülő elmebetegek száma is egyre szaporodott, úgy, hogy végre kénytelen volt a kormány az elmebetegek elhelyezésére a kórházhoz külön pavillont építtetni. E végből két szomszédos telket vásároltak meg, s ezeken építették föl a 150 ágyra berendezett, s a modern elmebetegápolás követelményeinek megfelelő épületet. Az újonnan épült elmebetegosztály 1900-ban nyílt meg, de rögtön jelentkezett az a hibája, hogy szintén kicsinyre szabták, meid már megnyitásának évében 150 elmebeteg helyett 220-at kelett ápolni s a későbbi években ezeknek a száma is folyvást szaporodott. Hogy az egyre növekvő igényeknek megfelelhessenek, az étkező- és dolgozószobák, sőt a folyosók egy részét is hálószobákká kellett átalaki- tani. Csak is ígv vált lehetségessé, hogy ezen az osztályon, a hol ma 470 elmebeteget ápolnak, már 520-inak is kellett helyet szorítani. A túl zsúfoltság tehát, a minek káros hatása félreismerhetetlen, ma már nem hárítható el, miért is a közel jövőben okvetlen kell gondoskodni és pedig sürgősen, ennek a tarthatatlan állapotnak megszüntetéséről uj elmebajos intézetek építésével.

Igaz, hogy a sajnos tapasztalat szerint hazánknak valamennyi elmebeteg-intézete túl van zsúfolva, mert a Magyarországon ápolásra szoruló elmebetegek számához mérve, az elmebetegápoló gyógyintézetek száma igen kevés. Az elmebetegségek nagy mértékű szaporodását, a nehezebb megélhetési viszonyokon kivűl,

Az elmebetegek rohamos szaporodása.

Tébolydák száma kevés és mind túlzsúfolt.

59