Pávai Vajna Gábor dr.: Pozsony szab. kir. város közegészségügyének fejlődése 1856-1906-ig (Pozsony, 1907)

A vízvezeték kötelező bevezetése.

ezek a bajok, ele különösen a tífusz fokozatosan csökkentek. A kertésztelepek körül előfordult tífusz eseteknél egyenesen kimutatható, hogy a trágyázott földbe ásott kutakból ittak a kerti munkások. A pozsonyi állami kórházban ápolt tifusz betegek legnagyobb része pedig nem Pozsony városából való. Az 1906-ik évben nyáron szórványosán föllépett tifuszesetekről, amelyek éppen a vagyonosabb körökben fordultak elő és pedig aránylag elég nagy számban, minden valószinűséggel sikerült kimutatni, hogy azokat az ürülékes vizzel öntözött, tehát közvetlenül fertőzött zöldségneműek — földi eper, saláta stb. — evése okozta.

A vízvezeték telepe az úgynevezett Sajtos (Käsmacher) szigeten van. Vizét egy 12 méter mély és 2lf2 méter átmérőjű furottkút adja. A vízmagassága a kútban 4—6'5 méter. Noha a kút a Duna két ágától bezárt szigeten van, vize, mint vegyi vizsgálata megállapította, nem kavicsrétegen átszűrődött Dunavíz, hanem igazi kitűnő, kemény forrásvíz. Keménysége 10—14 fok, míg ellenben a Duna vize lágy, mert keménysége csak 8—10 fok között váltakozik. Vízállása független a Duna színének magasságától; szerves részeket cggálta,Iában nem tartalmaz. Bak tórium-tartalom szempontjából a víz egyike a legjobb hazai forrás vizeknek, jobb mint a hires bécsi Hochquellen ív asser, mert a míg ennek köbcentiméterében 4000 ba- cilluskultura van, a pozsonyiban alig található 5—6 kolónia köbcentiméterenkint. A vízvezeték azonban csak lassan éreztette áldásos hatását, mert bevezetése kezdetben nem volt kötelező; 1894-ben azonban a város 2,200.000 koronán megvette az egész fölszerelést és záros határidő alatt kötelezővé tette annak minden lakóházba való bevezetését. Minthogy az első

—■ , ----- DK. rlvAI VÁJNÁ gXbOR ----4

6