Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat
HARMADIK FEJEZET. A KÉPZETEK INTENSITÁSA. A tudat. A képzetek intensitására vonatkozó kutatásoknak, a mellett, hogy a képzetek természetére derítenek nagyobb világosságot, lélektanilag még az a kiváló fontosságuk is van, hogy a tudat problémájának megoldásához nyújtanak utbaigazitó adatokat. A mennyiben ugyanis kétségtelen, hogy összes képzeteink intensitásuk szempontjából három csoportba oszthatók: 1) olyanokra, melyek nagyobb intensitásuk- nál fogva más képzet-csoporttal szemben felülkerekednek azaz tudatos képzetekre; 2) olyanokra, melyek mert csekélyebb intensitásúak, a felszínre nem juthatnak, vagyis féltudatos képzetekre, és 3) ereje-vesztett vagy disponibilis képzetekre: teljesen érthető, hogy a képzetek intensitására vonatkozó vizsgálódások erős szálakkal fűződnek a tudat problémájához. Ide járul, hogy végelemzésben azt a nyers anyagkészletet is, a melyből lelki életünk formálódik, a tudat egész tartalmát, ezek a képzetek képezik. Keletkezésűk módja, természetűk, kapcsolataik stb., tehát kétségkívül első sorban alkalmasak arra, hogy a tudat kibontakozásának folyamatára fényt derítsenek. Akár az egyéni — akár a köztudat genesisét kezdjük elemezni, egyképen arra az eredményre jutunk.
