Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
88 esetek, melyekben úgy látszik, mintha egy-egy kép minden legkisebb ok és összefüggés nélkül merülne fel tudatunkban, egészen váratlanul és önkénytelenül: azonban a felett nem lehet kételkedni, hogy még ilyen esetekben is kell lennie valami kapcsolatnak az uj kép és egyéb akár subjectiv, akár objectiv képzeteink között, csakhogy azt azon rendkívüli complicáltságnál és sokféleségnél fogva, mely e tekintetben constatálható, nem sikerül minden egyes esetben felismerni. Megállapíthatjuk ennélfogva a törvényt, mely a subj. képzetek (az emlékezet és phantasia képzeteinek keletkezésénél szerepelj: hogy vagy saját intensitásuknál fogva, vagy associatio utján, reproductió segélyével jönnek létre; mi egyszersmind egyik jellemző sajátságukat is képezi. Egy másik sajátságuk, mely ezzel kapcsolatos és lényeges különbséget állapít meg köztük és az objectiv képzetek között, abban áll, hogy míg emezek kivétel nélkül direct physiologiai ingerek folytán keletkeznek, a subj. képzetek eredete psychikai ingerekre vezetendő vissza s ilyenül az a képzet szolgál — legyen az szemlélet, vagy maga is képzeleti kép — mely az uj képet, associatio folytán létrehozta. Például: Látok valamely tárgyat, s e tárgy képe — mint szemlélet — fölébreszt tudatomban egy másik képet, — az uj kép nem a külső inger eredménye, mert ezáltal csak a látott tárgy képe keletkezik, hanem az inger által támasztott képzeté mint psychikai ingeré, mert ezáltal újul fel tudatomban, associatio utján az új kép. Ez az u. n. psychikai inger azonban nem közvetlenül hozza létre az új képet. Ugyanis minden subjectiv képzetnek, végelemzésben ugyanazon érzet-tartalma van, mint a milyennel az eredeti észrevétel bír — legfölebb gyöngébbek vagy egyéb vonatkozások által módosítvák az illető érzetek — szükségképen fel kell tehát venni e tünemény értelmezésére bizonyos physiologiai ingert is, mely a középponti érzék-síkokban fejlődik ki az em-
