Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek

ezt a vademberek, de főleg a siketnémák példája bizonyítja, kik habár saját hangjokat sem hallják, érzelmeiket s némely képzeteiket mégis hangokkal nyilvánítják. Bridgeman Lauráról említik, hogy neki nemcsak indulatainak, de képzeteinek pl. az evésnek, ivásnak kifejezésére is voltak határozott hangjai, melyeket legközelebbi ismerősei meg is értettek. Hasonló eset fordul elő a kis gyermekeknél, kik még beszélni nem tudnak; értelmetlen, articulálatlan hangokkal mégis élnek, sőt egyes képzeteik pl. czukor, állat, étel stb. megjelölésére határozott hangokat használnak. Ez természetesen a legkezdetlegesebb formája a nyelvnek. De az articulált nyelv első kifejlődése is nagyrészt hasonló folyamat szerint megy végbe. A képzetek a beszédszervek mozgásérzetével s a hangbenyomással egy complicált képzetté lesznek — s a szó, mint e complicatio egyik eleme jelöli meg a képzetet. A későbbi fejlődés és tökéletesedés folyamában elvesz ugyan a nyelvgyökök emez eredeti lelentése, s helyébe a conventionális képzetjelvény lép — de azért az összefüggés, amaz eredeti, kezdetleges alak, s a mostani fejlettebb formája között a nyelvnek, el nem tagadható.

Hasonló folyamat constatálható az írás kifejlődését illetőleg, mint ezt az Írás történelme is elég világosan bizonyítja. Az írás első és legtermészetesebb formája a képírás. A mint csakugyan legegyszerűbb és legkezdetlegesebb eljárás is valamely tárgynak megjelölésére, alakjának lerajzolása. A szófagos írás, betűírás már későbbi fejlemények, s a képírás conventionális jegyekké való átalakításának erdményei.

Az általános képzetek vagy közképek, több összetartozó egyes képzetek csoportjából kivált képzetek. Minden összetett képzet, több egynemű és disparátus képzetből áll, melyek némelyike erősebben, másika gyön-