Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
77 nek az idő-képzet, létrejöhetésének eszközlése, a mihez a physiologiai alapot a tapintás mozgásszerveinek me- chanismusa szolgáltatja; nevezetesen e mozgásszervek által létesített rythmikus mozgások, melyeknél az izomhatások az akarattól függetlenek és (csak arra szolgálnak, hogy az Ízületekben mozgó tagokat ingaszerü lengésekbe hozzák, tehát olyan mozgásokat létesítsenek, a melyeknek minden egyes mozgás lengési periódusa szabályosan egymásra következő érzetek sorából áll s, mint ilyen, egészen alkalmas arra, hogy az idő-képzetét fel- ébreszsze. Az időt az óra inga-lengése jelzi; a test mozgásai sem egyebek, mint ingamozgás-szerü mozgások, a melyeket azonban testünk egyes részei végeznek, s mint lyenek, időmértékül szintén szolgálhatnak. így az idő- képzet alakulási processusában is az első szerep a tapintás érzékét illeti, másodsorban pedig a hallás képzetei szerepelnek. A többi érzéki szervnek már csak alárendelt jelentősége van. (L. Wundt i. m.) A látás képzetei a külső ingernek a retinára hatása következtében keletkezett látás-érzeteken alapulnak. A retina minden egyes pontja érzi a reá ható fényhullámok intensitását és hosszúságát — ezen elemi érzeteknek térbeli rendje hozza létre a látás-képzeteket, első sorban a térbeli megkülönböztetést. És pedig, mivel a retina-izgatás minden formája mellett létrejön a keletkezett érzetek térbeli rendje, még akkor is, midőn az ingert nem a külső tárgyaktól jövő fény-kisugárzás okozza; azon képeket is kihelyezzük a térbe, melyek pl. nyomás-érzetek vagy elektrikus ingerek folytán származnak, valamint az u. n. utó-képeket (Nachbilder) is, épen úgy, mint ha közvetlenül külső tárgyaktól származnának. A látás élessége, vagyis a különálló pontok térbeli megkülönböztetésének képessége kizárólag az ideghártya-elemek elrendezésének sűrűségétől függ.
