Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek

nem cserélhetők fel tetszés szerint, hanem szorosan meghatározott rendben vannak egybekapcsolva, úgy, hogy ha ezt a rendet megváltoztatjuk, maga a képzet is megváltozik.

Intensiv képzeteket legkivált a hallás érzéke — extensiv képzeteket a látás és tapintás érzéke szolgáltatnak. Azonban a képzetek ezen megkülönböztetésének, illetőleg felosztásának intensiv és extensiv képzetekre inkább physiologiai, mint psychologiai tekintetben van jelentősége. Amennyiben a belőle vonható következtetések és az ezen alapon tovább folytatott vizsgálódások is nagyobbára physiologiai természetűek. Psychologiai szempontból lehet ugyan beszélni a képzetek intensitá- sáról, de nem intensiv képzetekről. Az extensiv képzet ek- féle elnevezés azonban már a képzet természetével ellenkezik.

I. Objectiv képzetek.

Az objectiv képzetek között lélektanilag legfontosabbak az érzék-képzetek, vagyis azok, melyek valamely külső, azaz physikai ingernek érzéki szerveinkre történt hatása következtében keletkeznek, tehát az öt érzék képzetei és azok közt ismét az általános érzék, hallás és látás képzetei. A szaglás és Ízlés képzetei alárendel- tebb jelentőségűek. Keletkezésüknél két tényező játszik szerepet. A localisat.io. és (látásnál) a projectio.

Az általános érzék (tapintás) képzetei, a nyomás-, hőmérséklet-változás- és fájdalom-érzetek összekapcsolása által alakulnak. Jellemző sajátságuk, hogy áltatok azon a helyen fogjuk fel az inger-érzetet, a hol az inger a tapintás szervét érinti — a mi loeali sáli ónak neveztetik, s a nevezetesebb lelki jelenségek egyike. Azonban koransem úgy értendő, mintha minden testrészre nézve egyforma pontossággal és finomsággal lenne megjelelhető a hely, melyre az inger hatott; sőt kísérletek azt bizonyítják, hogy a loeali-