Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
alakjaira nézve kimutatható, hogy tüneményeik, a mechanismus elvének alkalmazása mellett minden nehézség nélkül megfejthetők. Formáik: az egyszerű reflex-mozgás, a complicáltabb reflexumok, és az agyvelő-reflex-mozgá- sok, végre a kifejező mozgások kezdetleges formái. Az önkénytelen mozgások legegyszerűbb alakja az egyszerű reflex-mozgás, mely alatt az érző-idegek inge- reltetése folytán létrejött izom-mozgás értendő, s a melynek tüneményeit kiváltképen az agyvelejöktöl megfosztott állatoknál az ú. n. hátgeriyicz-reflexumokban, az embernél alvás alkalmával észlelhetni. A fejétől megfosztott állat reagál az idegeire alkalmazott ingerekre vagy egyszerű vonaglással (csekélyebb ingernél), vagy nagyobb és intensivebb izgatásnál azáltal, hogy minden egyes inger után egyetemes görcsökbe esik, pl. strych- ninmérgezésnél. Ezeknél a mozgásoknál tehát semmi egyéb czélt sem constatálhatni, mint az egyszerű visszahatást az ingerre, — sőt még a reflex-vezetés módjában is csupán csak az inger tovább-vezetésének mechanikai feltételei nyilvánulnak; az idegrendszer mechanis- musából tehát minden nehézség nélkül kimagyarázhat ók. Második formája az önkénytelen mozgásoknak azon complicáltabb reflexmozgásokban nyilvánul, melyek középerősségű ingereknél következnek be. s a melyek charak- terét, s az egyszerű reflex-mozgásoktól megkülönböztető vonását, az ingerekhez való alkalmazkodás képezi. Ilyen esetek észlelhetők, ha pl. valamely fejétől megfosztott békát ecsettel ingerlünk — az ingert lábával iparkodik elhárítani; a mechanikai vagy electrikus ingerek elől ugrás által törekszik menekülni; szokatlan helyzetbe ho- zottan, visszafordul előbbi helyzetére. Sőt még a mozgás közönséges feltételeinek megváltoztatásakor is czéjszerü alkalmazkodást tanúsít. Ha pl. a fejétől megfosztott békának még azt a lábszárát is levágjuk, a melylyel az előbb tett kísérletek alkalmával alkalmazott ingert elhárítani
