Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

61

érzeteire, ösztöneire nézve egyformán, aránylag nagyon is készületlenül, elannyira, hogy még a legegyszerűbb mozgásokat és érzeteket is tanulnia kell, melyeket pedig legtöbb állat egészen készen hoz magával a világra.

Az ösztönnek kifejlődése, s complicáltabb formákban való nyilvánulása már a képzeteken s az ezekkel összekapcsolt ismeretfolyamaton alapul. Csak a különböző állati ösztönök sokféle nyilvánulatát kell szemügyre venni, hogy ez állítás igazsága szembetűnjék. Némely állatok bámulatos műösztönét pl. lehetetlen megérteni bizonyos-fajta intelligentia felvétele nélkül — mely okból azok is, kik minden «értelmet» megvonnak az állati organismustól, az «értelmességet» az ösztönben, kénytelenek egy kivülről az állati szervezetbe oltott s eleve bizonyos cselekvések czélszerű véghezvitelére alkalmas «alkat» nyilvánulata gyanánt tekinteni.

Azonban megjegyzendő, hogy tekintettel azon tagadhatatlan tényekre, melyekből kétségbevonhatatlanul kitűnik, hogy az állat ösztönszerű cselekvéseire az egyéni tapasztalásnak is nevezetes befolyása van; s hogy némely állati cselekvésben az előrelátás és megfontolás nyomai is észlelhetők, a minthogy ezek aránylag nagyon egyszerű képzet-összeköttetések alapján is létrejöhetnek: alig tehet afelett kételkedni, hogy az állati ösztönben nyilvánuló «értelmesség» tényét nem oldhatni meg másképen, mintha azt is, számtalan nemzedék lassú szerzeményének az ivadékra való átszármazása gyanánt tekintjük, melyhez az egyes állat a maga részéről alig számbavehető csekélységgel járult. Mely elméletet egyébként még az a tény is meglehetősen támogat, hogy az ösztönnek ily módon feltételezett fejlődés-fokozatai, tényleg ma is constatálhatók egyes állat-családok különböző fajainál.

Az érzéki hajlam úgy fejlődik ki, hogy a vágy többszörös kielégítése folytán, az ezen kielégítéssel járó kel-