Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
59 Az érzet-hangulat formái. A szerint a mint az érzet-ingerek physiologiai vagy physikai folyamatok, s mint ilyenek különböző természetűek, e különböző természetükhöz képest a hangulat is különböző formákat ölt. Ezek a formák a) a szervi érzetek, b) az érzék-érzetek formái: az érzéki ösztön, érzéki vágy, hajlam, ragaszkodás, szokás. Az érzéki ösztön és vágy a testi szervezet termelte ú. n. physiologiai ingerekből keletkezett érzetek hangulata; egymástól csak abban különböznek, hogy az ösztön állandó érzéki vágy, melynek gyökere a szervezet eredeti alkotásában rejlik, és vele születik az organis- mussal, míg az érzéki vágy múló jelenség, s a viszonyok következtében módosult szervezet eredménye is lehet. Érzéki ösztönök: a táplálkozási-, nemi ösztön, életfentartási ösztön, némely állatoknál a műösztönök. Az újszülött állat, minden előleges tanulás vagy megszokás nélkül keresi táplálékát; a fiatalon elfogott madár a kalitkában is megépíti fészkét — ha nem is oly ügyesen (vagy kivételesen egyik-másik nem is) ez leg- f'elebb arra mutat, hogy az ösztön is befolyása alatt áll a gyakorlatnak, de annak eredeti meglétele ellen nem szolgálhat bizonyítékul. Annál kevésbé, mivel ezzel szemben az állati szervezet minősége és functiói, mint természetes forrásai szerepelnek az ösztön szükségképes nyilvánulásának. A testi életfolyamat számtalan szükségérzetet teremt, melyek érzelmekkel összekötötten mindmegannyi ingerek gyanánt szolgálnak vágyak ébresztésére, azaz ösztönökre, melyeknek tehát épen ez okból magával az organismussal kell fejlődniük, valamint ha- nyatlaniok is. Az evés, ivás, alvás után való ösztön, midőn a testi szervezet szabályszerű életfolyamata felébreszti az ezen ösztönök alapjául szolgáló ingereket, szükségképen nyilvánul, minden előleges tanulás vagy gyakorlás nélkül is. Az eredeti ösztönök értelmezésére
