Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
19 lődésének legfőbb fokozatát éri el. A nagy-agy mindazon tevékenységeket és eredményeket, melyek az alsóbb részekben létrejöttek, magában egyesíti és jóval gazdagabb és tökéletesebb idegszál-összeköttetéseinél fogva egy uj egységbe olvasztja — miáltal valamennyi alsóbb rész felett disponál és pedig nem tudat nélküli reflex-mozgások, hanem tudatos cselekvések által. Hogy azonban ezen uralkodó befolyása a magasabb és fejlettebb agy-részeknek az alsóbbak felett miképpen történik — erre nézve kimerítő magyarázatot nem ád a tudomány. Az anatómia ugyan kimutatja, hogy minden alsóbb centrum a felsőbbel többféle módon össze van kötve idegszálakkal, ez azonban még nem szolgálhat elégséges magyarázatul ama befolyás megértésére. Valamint az a körülmény sem, hogy a magasabb centrumok gazdagabban szerelvék fel idegekkel — vagy hogy Lotze felvétete szerint, az agy-tömeg egyik rendeltetése abban is áll, hogy az erőhasználat következtében kimerült idegeket újra működés-képesekké tegye — mert mindez bizonyít ugyan a szoros összefüggés^ mellett az egyes részek között, de a magasabb résznek befolyását az alsóbbra nem fejti meg. És ugyanígy áll a dolog a középponti gátolások törvényét illetőleg is, mely abban nyilvánul, hogy az agyvelő, úgy a gerincz-agy, valamint a medulla reflexmozgásaira akadályozó befolyással is lehet; mint ezt azon ismeretes tünemények bizonyítják, hogy a reflexmozgások sokkal akadálytalanabbul folynak le és nagyobb számban jelentkeznek, a mint az agyvelő befolyása megszűnik pl. fej-vétel vagy magának az agynak eltávolítása vagy strichnin-mérgezések által stb. Az agy velő gátoló- mechanismusa kétségtelenül szintén egyik tényezője amaz uralkodó befolyásnak, s annak létesítésénél mindenesetre nevezetes szerepet játszik; azonban e tüneményt magát épen oly kevéssé fejti meg, mint a többi tényező. r Jr 1P w 2*
