Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

Bevezetés - A lelki élet fogalma

Az ideg-sejtek physiologiai functiója az egész ideg- rendszerben a legfontosabb. Tőlük ered minden inger az izom-contractiókra, mirigy-secretiókra: tőlük származik az érzés és mozgás, s általában minden szervezeti működés.

Az összes idegek között lélektani szempontból legnevezetesebbek : az érzék- és mozgató-idegek. Az érzékidének a külső behatásokat vezetik az idegrendszer illető középponti orgánumához, s végapparátusaikkal az ismeretes öt érzéket alkotják. Ilyen idegek: 1. A látás idegei, melyek a nagy-agy két gumójából az ú. n. látásdombok- ból erednek s az orr-tő körül találkoznak egymással, honnan azonban mindegyikök a fej másik oldalán levő szem felé halad. Ez az oka, hogy ha a fej jobb felén található ideg sérül meg, a balszem veszti el látás-erejét. Végeik számtalan finom szálra oszolnak s az ú. n. idegreczét képezik. 2. A hallás idegei, melyek az agy és gerincz-agy határain lesznek láthatókká, s a fül csigaszerű kanyarodásaiban végződnek. 3. A nyelv-idegek, az iny belső falain. 4. Az orr-idegek az orrhártyán. 5. A tapintás idegei, melyek végei a test egész felületén, de kivált az ujjak hegyén, a tenyéren, talpon található tapintásszemölcsökben vannak.

A mozgató-idegek, a mozgás létrehozásánál szerepelnek. Szerveik: az izmok és csontok. Az izmok vékony, középen vastagabb, végük felé inakkal ellátott, rost-szalagok gyanánt tűnnek elő; a csontokat mindenütt fedik, s egyes helyeken, nevezetesen a karok és lábak csuklóin párosán, a szemnél négyszeresen találtatnak. Felosztatnak: hajlító- és feszítő-izmokra; amazok a csukló belső, emezek külső felületén fordulnak elő, s ezt majd hajlítják, majd kifeszítik, s ezáltal a mozgást létesítik. A mód azonban, mely szerint ez történik, s a mozgás-inger a