Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat
110 tény gyanánt tekintendő, hogy az önkéntes mozgások az agy előrészeiből indulnak ki, míg a centrális érzék-síkok székhelye gyanánt az agykéreg hátulsó területei szolgálnak. Afelett sem igen kételkedhetni, hogy a felsőbb szellemi functiók az agyvelő előrészeinek kifejlődéséhez kötvék. Már ezt az összefüggést csak úgy érthetni meg, ha felveszszük, hogy az akarat-innervátió említett területei egyúttal az érzék-centrumokat is befolyásolják, és így nemcsak a mozgásokat, hanem az érzéki benyomások felfogását, sőt még a visszaidézett képzetek váltakozását is ők eszközük. A kísérleti megfigyelésnek azt a módját, a melynek segítségével bizonyos külső segédeszközök alkalmazásával tervszerűleg létrehozható akaratfolyamatokat szoktak vizsgálat alá venni: reactió-kisérletnek nevezik. Lényegében abban áll, hogy valamely külső ingernek szerveink egyikére alkalmazott hatásával egy egyszerűbb vagy com- plicáltabb akaratfolyamatot indítunk meg, és megfigyeljük, hogy a megfelelő mozgásfolyamat, mint reactió az alkalmazott ingerre, mennyi idő alatt következik be. Ha már most valamely erre a czélra szerkesztett időmérő segélyével megmérjük, hogy az inger behatásától kezdve a reactió-mozgás létrejöttéig mennyi idő telt el, módunkban lesz megismerni azon subjectiv folyamatokat, a melyek a kérdéses reactió-folyamat componensei, valamint fény deríthető azokra a feltételekre is, melyek változtatása mellett ama subjectiv folyamatok is változásnak vannak alávetve. A legegyszerűbb változtatás, a melyet eszközölhetünk, abban áll, hogy előkészítjük az inger felfogását. És pedig vagy úgy, hogy a várakozás az alkalmazandó ingerre van irányozva, miáltal az ú. n. sensoriális reactió áll elő. Vagy úgy, hogy a végrehajtandó cselekedet télé fordúl. a mikor az ú. n. muscularis reactió keletkezik. A sen♦
