Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - b) Folytonos háborúk, mint a gazdasági romlás okai
61 megtértek és megtérni nem akarók is kölcsönösen sok bajt okoztak. A mindenható miniszter Khlesl bíboros volt, aki a majdnem állandóan beteg Mátyás helyett kormányzott. Német ember, nem is igen ismerte a magyar törvényeket, de nem is nagyon volt rájuk kiváncsi. Országgyűlést nem hivott össze, s hű katholikus létére a protestánsok elnyomására minden eszközt megragadott. Az ország törvényeinek tekintélye igy ugyan a nullapontra sülyedt és az egész ország nem békésen fejlődő államhoz, hanem állandóan forrongó méhkashoz hasonlított, melynek lakói egymás kiirtására esküdtek: mégis mivel nagyobb háború és nagyobb belvil- longás nem volt, az általános fejlődés elég rendesnek mondható 1606—1618-ig. Mindazonáltal a magyar rendek Mátyás utódját, II. Fer- dinándot (1618—37.) csak azon feltétellel választották meg, ha külön hitlevélben Ígéri meg a sérelmek orvoslását, országgyűlés egybehivását és ezenkívül megesküszik az alkotmányra. Mindezt meg is tette Ferdinánd. Azonban, mivel a kor felfogása szerint eretnekeknek tett Ígéret és eskü nem bir kötelező erővel, ezért a különben sem uralkodásra termett és a jezsuiták irányához vakbuzgón ragaszkodó fejedelem semmit se törődött országai kormányzásával. Amit német tanácsosai, elsősorban Eggenberg tanácsoltak neki, azt megtette, miután nem a törvényeket, de lelkiismeretét, — melyet szintén tanácsosai irányítottak, — megkérdezte volna, hogy szabad-e ezt megtennie? Ilyképen Magyarországon megszűnt a törvény, elsősorban a protestánsokkal szemben. Bármi jogos és törvényes volt a protestánsokkal szemben, akiknek részére nem volt helye a jogorvoslatnak. A protestánsüldözés és erőszakos térítés egészen nyíltan folyt. S ez ellen még a nagy befolyású Pázmány Péter, esztergomi érsek és Forgách Zsigmond nádor, tiltakozó szava se ért semmit, akik mérsékelni, illetve a törvények korlátái közé akarták szorítani az uralkodót. A folyton erősbülő elégedetlenség először Csehországban tört ki. Bethlen Gábor azonban, ki már előbb szövetkezett volt a csehekkel, kapva-kapott az alkalmon, hogy a cseh felkelés révén Magyarország alkotmányát és vallásszabadságát is biztosítsa. Tudta ugyanis, hogy a cseh protestánsok leveII. Ferdinand, ellenreformácií Bethlen háborúja.
