Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - I) A tapasztalati irány diadala az orvostanban. Orvostudományi eredmények
37 csak a 18. században lett általánossá, de mint tények a 17. század történetében is fontosságot érdemlők. S e fontos orvostörténelmi tény Sydenham Tamás élete. Az angol iatrofizikai rendszer tulajdonkép Hippokrates szellemét reprezentálta, amelyeket Paracelsus és Helmont is kifejtettek már. Az angol iatrofizikusok mindennek dacára nem ragaszkodtak nagyon se Hippokrateshez, se Paracelsus- hoz, se Helmonthoz, hanem az újabb irányokkal szemben, melyek teóriákkal pótolták a tudást, ők a régi írók alaposságához visszatérve a megfigyelésre és a kísérletekre alapítanak minden tudást. Eképen ők a többiek gyors haladásával szemben a reakciót képviselik, azonban oly reakciót, amelynek régieskedése dacára is igen fontos felfedezéseket köszönhetünk, melyek mai orvostudományunk alapját képezik. A hippokratesi elveken alapuló iatrofizikus iskola legnagyobb embere Sydenham Tamás (1624—1689 ) angol orvos volt. O az orvostudomány egyedüli lehető alapjává a tapasztalást tette. A tapasztalás feladata egyrészt a betegség lényegét kikutatni, másrészt az ennek megfelelő gyógymódot meghatározni. A célnak igen nagy hasznot hajt a kórnak pontos leírása s csak szükség esetén alkalmazható a hipotézis. Tanai nagyjelentőségüek s egész a 19. századig nagyrészt az ő elvei uralkodtak az orvostudományokban. Már kórtana is nagy haladást jelent korának tudományával szemben. A betegségeket s a gyógyításmódokat helyes alapon magyarázza. A betegségek tüneteit szerinte nagyrészt a nedvek hibái és részben a természet gyógytörekvései idézik elő. Ez mindkét esetben sebes lefolyású a heveny-betegségeknél és lassú az idült betegségeknél. És mig e tüneteket előidéző okok a heveny-betegségeknél a külvilág behatásaiból, addig az idült betegségeknél önmagunk által okozott nedv- romlásból erednek. Ilyennek tekinthető pl. a vérgyulladás, melynek alakjai: mellhártyalob, csúz, orbánc, vörheny stb., mind hasonló okból eredve ugyanazon természetűek s csak alakjuk különböző. Ugyanilyen természetűek a járványos betegségek, melyek a külbehatások folytán keletkezett hevenybetegségek közé sorolandók. A külvilág behatásai nem légköri, hanem a föld gyomrában történő titkos változásokból erednek. (Vagyis ő Sydenham. Kórtana. Járványok.
