Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
164 Melius tudása. Ezután áttér Páriz a mirigyekre (bubo) és a pokolvarra (carbunculus). A bubók kiszívására jó a varasbéka porából, vagy angelikagyökérből kovásszal, terjékkel, íutalevéllel és mézzel készült flastrom, a diachylum flastrom s az emplau- strum de meliloto. Ha meglágyuit a guga, fel kell vágni. A carbunkulust előbb kell vágni, azután szivatni térjék és sült vereshagyma keverékével. Hogy ne terjedjen, kenni kell a kerületét a következő patikaszerekkel: unguentum fuscum Felicis Wurtii, ungu. infrigidans Galeni, u. album camphora- tum, u. Jovis, u. de cerussa, sib. Ezután áttér az amulettekre. Nem helyesli az amulettek viselését, bár azoknak gyógyítóerőt tulajdonít. Az amulettekben rejlő mérgek (arzén, higany, varasbéka pora, stb.) szerinte magukhoz vonják a test bensejében levő mérgeket s igy a pestis mérgét a testből eltávolítják. Azonban mivel nem tudja ezeket mindenki helyesen készíteni, azért ő nem is írja le ezeknek készítésmódját, nehogy valakinek halálát okozza (a mérges anyagokkal való önmegmérgezés által). Viszont amulettek helyett ajálja a smaragd, topáz, szafir és hyacinthus-kő viselését. »Mivel ezek ha szinte nem használnának is, ugyan nem ártanak leg-alább semmit.« Ezután egy pestises beteggel való bánásmódot s a beteg ápolását írja le a legapróbb részletekig, kezdve a betegség kezdeténél, azok számára, kik nem kaphatnak azonnal orvost. S ezzel befejeződik Páriz tudása a pestisről. Most nézzük, mit tud a betegségről Melius. Ő természetesen kevesebbet tud, sőt nagyon is keveset tud. Az igaz, hogy ő nem írja le a betegségeket, de azért mégis rendesen elárul egyetmást a betegség lényegét illető felfogásából. A pestisnél azonban semmit se mond, sőt alig említi. Mindössze azt mondja, hogy a rozmarin és fenyőmag füstje,1) valamint a macskagyökér (valeriána) »dögöt, bűzt elűz, ha házat füstölsz vele, mint a tömjénnel.« 2) Megjegyzi azonban, hogy »a halált el nem űz, hanem csak bűzt.«3) i) Mel., 125. (2.) — A zárójelben levő szám azt jelenti, hogy a lap melyik oldalán van az idézett hely. Mert a Herbáriumban csak minden második oldal van számozva, s igy egy lapszámhoz 2 oldal tartozik. — 2) Mel., 130. (1). — 3) u. o., 126. (1.)
