Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok

158

v->

1678-ban és 79-ben újra nagy erővel pusztított a pestis, úgy hogy Magyarország és Erdély nagy részét lakatlanná tette.1) Sőt a járvány átcsapott Ausztriába, úgy hogy az udvar Bécsből, hol a rendszeres óvintézkedések dacára is 7000 volt az áldozatok száma, kénytelen volt Prágába, utóbb Linzbe menekülni. Ugyanezen évben Kecskeméten 2570, Miskolczon 1500, az 1679—80. években Debreczenben 7800, Eperjesen 3000, Pozsonyban 11.000 ember halt meg pestisben.2) Pozsonyban még 1681-ben se mertek országgyűlést tartani a járvány miatt, hanem Sopronban tartották meg.3) Sopronban az 1679. évben az első 7 hónapban mindössze 35 volt a halálozás, augusztusban azonban már 230, szeptemberben 780, októberben 882 s csak decemberre szállott le újra 75-re.4) Mindazonáltal a tél sem mindenütt vetett véget a ragálynak, mert az a Nagyalföldön, hol messzi területeken nem volt orvos s a meglevők sem értettek a baj elhárításához, még

1682-ben is dühöngött a járvány.

1683-ban Apafynak Bécs ostromától visszavonuló hadaiban a hasi hagymáz pusztított és nagy veszteségeket okozott.5)

1686-ban Buda ostrománál a keresztények táborában pusztított egy ragályos nyavalya (valószínűleg éhtifusz) éhséggel együtt, mely az ostromló seregből 20.000 embert raga dott el.6)

1690-ben újra heves pestis kezdődött, mely 1692-ig tartott nagy pusztítást vitt végbe főleg a töröktől visszahódított területeken. Szavojai Jenő herceg, seregében az 1692. esztendőben 30.QQQ ember halt meg részben pestisben, részben a táborban otthonos morbus hungaricusban.

Amint látjuk tehát, a járványok manapság szinte érthetetlen mértékben pusztítottak. Ennek oka egyrészt az volt, mert a társadalom még nem volt szervezve a baj elhárítására, távoltartására, de másrészt, sőt főleg azért, mert még maguk az orvosok se ismerik a bajt, sem annak orvosságát. Az orvostudomány még ma sincs tisztában a pestis terjedési

9 M. N. T., VII., 398. — 2) Lauschmann Gy.: M. I. T., 26., továbbá: M. N. T., VII., 398. és Száz. 1875., 574. — 3) Lauschmann Gy.: M. I. T., 26. — 4) M. N. T., VII., 398. — 5) Lauschmann Gy.: M. I. T., 27. — 9 u. o.