Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
155 gyógyászati természete és alkalmazása is fel van tüntetve. Pl. a méhfüről (melissa) mondja Bejthe András 1595-ben Németujvárt megjelent füvészkönyve:*) »Termezety: Meleg- hytő, zarazto, emeztő és gyoguito fyu. - Hasznay: Ha borban megfőzöd az Méh fyuet, és gyakran izod, kórságot és fuladást gyógit, mellyet és tüdőt tisztit, az zivet erősiti, mert bánatot auagy Melancholiát belőle ki üz, has fájást gyógyít, igen io belőle clystert chynalny az colica ellen.« Melius: »az körtvélynek természeti az, hogy igen hidegitő, de félrészent száritó. A mely kedig igen meg ért és édes, nedves és melegítő valami kevéssé.« S ezután jön : »belső hasznai« s végül: »külső hasznai.« Amint látjuk, módszerük ugyanaz: Dioscorides ismeretes füvészkönyve alapján a gyógynövényeket összeírni. Melius munkája azonban legteljesebb összes 16. és 17. századbeli füvészkönyveink közt s ezért őt használom forrásnak a népszerű orvoslást illetőleg, bár pl. Bejthe és mások közelebb állanak a 17. századhoz.2) Ami a babonás gyógyszereket illeti, arra nézve egyetlen forrást találni bajos. A már említett Phlebotoniát és Testi Orvosságok Könyvét az eredeti kéziratokból Arányi Erzsébet dolgozta fel a járványos betegségeket illetőleg. Így a járványos betegségeket illetőleg ezt használom. A többi betegségeket illetőleg pedig különböző forrásokat. Ezen három irányt, az orvosi, a műkedvelő orvosi és kuruzslói gyógymódot összehasonlítva fogom tehát most tárgyalni sorban véve az egyes betegségeket, először a betegség lényegének, okának, diagnózisának ismeretét foglalom össze, azután az egyes betegségeknél alkalmazott gyógyszereket, sorban a háromféle irány szerint. Először a belgyógyászatot tárgyalom, és pedig 1 ) a járványos betegségeket, 2.) a nem járványos betegségeket; aztán 3.) a nőorvoslást és az érzékszervek betegségeit, s végül 4.) a külorvoslást. Járványes betegségek. — A 17. század egész Európában a járványok kora, de még inkább áll ez hazánkra, hol a folyi) »Füves könyv, füveknek és fáknak nevekről, természetekről és hasznokról.« — 2) Meliusnak a Nemzeti Muzeum könyvtárában levő egyetlen ismeretes teljesen ép példányát használtam.
