Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok

152 Páriz és Melius művei, mint kútfők. A következőkben tehát a 17. századbeli általános orvosi tudással fogok foglalkozni, mely orvosaink gyakorlati tudá­sában, a gyógyeljárásokban nyilvánul. A tárgy maga azonban nagysága miatt felosztásra szorul. Mivel az általános orvosi tudás a naponkint előforduló betegségek ismeretére és gyógy­kezelésére vonatkozik, ezért az általános orvosi tudást a betegségek alapján felosztva fogom tárgyalni: először a belgyógyászatot, ami a tulajdonképeni orvosi gyógykezelés feladata a 17. században, azután a külgyógyászatot, ameny- nyiben ezt hazai orvosaink folytatták. Miután azonban azt már tudjuk, hogy orvosaink milyen orvostudományi iránynak voltak hívei s tudjuk azt is, hogy az egyes orvosi irányok milyen ismeretekre tanítottak: ezeket most nem is fogjuk vizsgálni. Hanem egyrészt az egyes betegségek diagnosztikai ismereteit fogom tárgyalni, vagyis orvosainknak a betegségek okairól, természetéről, tüneteiről, lefolyásáról alkotott vélemé­nyét, másrészt az alkalmazott gyógymódokat és gyógyszereket. Mivel azonban orvosainknak az egyes eseteknél alkal­mazott gyógyitásmódjai magukban véve kevéssé ismerhetők meg, másrészt orvosaink tudását az egyes esetek tömkele­géből megállapítani nagyon is nehéz feladat lenne, azért leg­célszerűbbnek látszik mintául venni azon könyvet, mely leg­teljesebb mértékben és egyedül tartalmazza a 17. század orvosainak gyógyeljárásait, s miután e könyv úgyis gyakorlati tapasztalás alapján gyakorlati célból van (házi gyógyításra) Írva, orvosaink gyakorlatát illetőleg a legteljesebb kútfőnek tekinthetjük. E könyv Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisa, mely Kolozs­várott jelent meg 1690-ben. 11. kiadása Lőcsén jelent meg 1692-ben, III. bővített kiadása Kolozsváron 1695-ben, IV. bő­vített kiadását P. fia, Páriz Pápai András adta ki Lőcsén 1701-ben. Megjelent még Kolozsváron, 1747., 1759. és 1774-ben.1) Értékét igazolja, hogy még 1774-ben is újra ki­adják, ami azt bizonyítja, hogy az orvostudomány 84 év alatt nem haladt lényegesen Páriz tudásához képest, másrészt a Pax Corporis oly tudással volt Írva, hogy az 84 év alatt sem avult el. 9 Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és művei, X., 404. — Én a Nemzeti Muzeum könyvtárában levő 1690-diki kiadást használtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom