Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
86 hold felülete csak oly hegyesvölgyes, mint földünké s hogy a nap fénye előbb a csúcsokat, azután a síkokat aranyozza meg. Állította továbbá, hogy a holdban találtatható hegyek magasságát árnyékukból megtudhatni. A ködfoltokat (Nebelflecke), melyeket szabad szemmel is észre lehet venni, feloldá egyes csillagaira. Valamivel későbben vette észre a napfoltjait, s ezen foltoknak keletről nyűgöt felé történő mozgásaiból helyesen következtette, hogy a nap gömbalaku test, és tengelye körül forog. E tüneményeket még Páduában észlelte, de tartva az ellenvetésektől, magába zárta az uj igazságot, mig teljes bizonysággal tüntetheti föl. Hogy e foltok léteznek, kétségtelen volt; oly tisztán kivette, mint a tintafoltot a fehér irlapon. Mivoltukra s mozgásuk törvényeire nézve nem merészelt határozott véleményt mondani, s csak később tette közzé ez irányban való fölfedezéseit, ily czimü munkájában: „Istoria e dimonstrazioni intorno alie machie solari.“ E munkáját csak 1613-ban nyomatta ki Romában; ezért a németek e fölfedezés dicsőségét szeretik Fabricius János ostelli lelkész*) és Schein er Kristóf ingolstadti jezsuitának tulajdonítani , **) mivel ők fölfedezéseik eredményét már 1611 és 1612-ben bocsátották a tudományos világ elé. Ezalatt a* távcső használata is mind jobban terjedett, és sok vetélytárs küzdötte fel magát, kik a feltalálás dicsőségében vele osztozni akartak. Másrészt voltak olyanok is, kik irigyelvén Galilei dicsőségét, nem szűntek meg ármányaikkal keseríteni. Hogy tehát elleneit ártalmatlanokká tegye, úgy segített, hogy az eredményeket rövid mondatokban — melyekben a betűket összezavarta — , tette köztudomásuakká. így például két nagy fölfedezését e sorokban bírjuk: „Smaismu milne poeta leumi bűne leuctavinas; haec immatura a me iám frustra leguntur oy.“ Kepler sokat fáradozott e mondat értelmének kibetüzésében , s az eredeti érteményt igy adta vissza: „Salve umbistinum Martis geminata proles“; s mitsem törődve az érthetlen „u m b i s - tinum“ szóval, arra magyarázta, hogy Marsra vonatkozik. A másikból egy töredéket erőszakolt ki, melynek egyike igy hangzik: „solem gyrari ............“A mondatok valódi értelme Galilei s zerint pedig ez: „Alt is simum planétám tergeminum observavi. Cynthiae figuras aemulatur mater amo*) Fabricius: „Narratio de maculis in sole observatis“. Wittenberg, 1611. **) Scheiner: „Tres epistolae de maculis solaribus.“ Augsburg, 1612.
