Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
81 labores, si me non fallit opinio, videbuntur etiam Reipub. ecclesiasticae conducere aliquid, cuius principatum tua Sanctitas nunc tenet. . . .“ etc. Ezen az égitestek keringéséről irt munkája — mely hat könyvre oszlik — 1543-ban került ki sajtó alól, s a csillagászatot benne mennyiségtani alapra fektetve tárgyalja. Nézete szerint: 1) A csillagok napi mozgása csak látszólagos, mely a földnek tengelye körüli forgásából magyarázandó. 2) A föld egy év leforgása alatt a nap körül nyugotról keletre teljes keringést végez. 3) A föld körül közvetlenül keringő hold, közvetve a nap körül is forog. 4) A főbolygók épen úgy mint a föld, tengelyeik körül, s nyugotról keletre tartó irányban a nap körül is mozognak; s ez utóbbi mozgásuk csak azért mutatkozik szabálytalannak, mivel mi azokat a föld folytonos haladása miatt, különböző időkben a világtér különböző pontjaiból szemléljük. Midőn Koperniknak barátai e munkáját átnyújtották, már csak árnyéka feküdt erőtlenül kórágyában, s azt egyedül megérintő merevült kezeivel. Rheticus valahol Kopernikról a következő jellemzést adja: ..........Principio autem statuas velim doctissime D. S chönere, hunc Virum, cuius nunc opera utor, in omni doctrinarum genere, et astronomiae peritia Regiomontano non esse minorem: libentius autem eum cum Ptolemae confero, non quod minorem R e - giomontanum Ptolemaeo aestimem, sed quia hanc foelicitatem cum Ptolemaeo Praeceptor meus communem habet, ut institutam astronomiae emendationem Divina adiuvante clementia absoluer et, cum Regiomontanus, heu crudelia Fata, ante columnas suas positas e vita migrarit....“ Kopernik felülmúlta Ptolemaeust, s mégis egész a csodálkozásig tisztelte, valamint általán a hajdankor bölcseit, kiknek állításait kétségbe vonni , hacsak a dolgok természete úgy nem akarta, csupán újság vagy hirvadászatból nem szokta; „sokkal komolyabb e férfiú magaviseleté, sokkal fenségesebb tudománya, magasztosabb szelleme s nagyobb az ö lelke, semhogy ilyesminek csak gyanújába is eshetnék.“ Papp Márton: T. t. Közép-kori Története. 6
