Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
76 lenben. Ki írhatta volna le kellőleg elragadtatását, midőn ezen nagy, uj látvány feltárult előtte! midőn a csillagok mintegy alá- szállva, hogy fölfedjék fenyők s végtelenségök titkát: uj ösvényt nyitottak gondolatai és szemeinek egyiránt. Ezaiás próféta mondá: „Ecce enim ego creo novos coelos et gaudebitis et e x ul t ab i t i s.“ A boldog Galilei szószerint látta valósulva EzaiáS eme jóslatát. Majd föllépett életrevaló újításaival Kepler, s 1620 táján közié a csillagászi távcső szerkezetét. Ebben a messze tárgytól érkező fénysugarak üveglencsével felfogatván , a tárgy apró képévé egyesülnek, mely nagyitó üveg segélyével szemlélendő. 1663-ban Gregory Angliában oly szerkezetű távcsőt ajánlott, melyben a tágyról jövő sugarak homorú tükörre esvén és emettől visszaveretvén, képet alkotnak, mely ismét nagyitó üveggel szemléltetik. A távcsők tehát a szerint, a mint a messze tárgytól érkező fénysugarak tükörrel vagy üveglencsével fogatnak fel, tükrös vagy lencsés távcsőknek neveztetnek. A tükrös távcsők között leginkább hírre emelkedtek: Herschel Iván két távcsöve, a Lasse 11- és Rosse-félék; a lencsés távcsők közül említésre méltók azok, melyek U tzschneider látszerészi müintézében készültek, s még inkább Fraunhoferéi, a melyekről méltán mondhatta a nagy Humbold Sándor báró, hogy ő megalapította a „Fraunhofer-féle műszerek korszakát.“ A világtesteken külérzékeink segélyével különféle sajátságokat és változásokat veszünk észre ; ezeknek s a természet törvényeinek kipuhatolására szükséges, hogy az égitestek tüneményeit figyelemmel vizsgáljuk, vagyis a mint a csillagászok mondani szokták; a tüneményeket észleljük. Ilynemű észleletekkel gyarapították a közép-kori csillagászat történetét azon nagy elmék, kikről a következő sorokban szándékom részletesen szólani. *) * * « Regiomontanus tulajdonkép Johannes Müller (1436 — 1476), jeles mathematicus s Peuerbach György tanítványa, igen sok csillagászati munkát forditott görögből, s elkészítette Ptolemaeus „ AI ma g e s t“-jének Peuerbach által eszközölt kivonatát. 1474-ben IV. Sixtus pápa meghívta a naptár kijavítása ügyében Rómába, s érdemeiért regensburgi püspökké tette. *) Forrásul használtam részben L. Stehrtől : „Das Weltsystem“ Berlin. 1865. n. 8-adr.
