Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
71 A pisai születésű Galilei Galileo (1564 — 1643),* *) egyik legélesebb elméjű gondolkozója korának , ismeretei által fényt árasztott a természettudományok- és a csillagászatra. Nagy idők nagy embere lévén, épen oly kétségbevonhatlan jeleit adta szive nemességének , mint értelme mélységének ; bölcs mérséklettel tudta élte tövis koszorújába fűzni az erény gyakorlatát a fürkésző tudós er- nyedetlen buzgalmával. Általában elismert műveltsége első alapjait szülővárosában, atyja közvetlen felügyelete mellett nyerte; s ha a gondolkozó férfiúról szabad az élénk képzelemmel ellátott gyermekre következtetni, nem tévedünk, midőn azt mondjuk, hogy Galileijó korán megtanulta az idő értékét becsülni. Befejezvén elemi tanulmányait, 1581-ben az egyetem hallgatóinak sorában látjuk. Ritka kitartással párosult szorgalommal hallgatta az orvosi tanszakot; majd átlépett a bölcsészeti tudományok csarnokába, hogy jobban megismerkedjék a lélek és értelem törvényeivel; odaadással tanulmányozta az aristotelesi bölcseletet, s mint ő kifejezi: „Aristoteles reánk hagyta az okoskodás ingatlan szabályait, megtanított előzményekből szigorú következtetéseket vonni. A ki módszerének irányát élénk kiváncsisággalköveti, nem méltóbb t an i t v á n y a - e, mint azok, kik dicső nevével visszaélnek, hogy tévedéseket s csalódásokat erőszakoljanak reánk?“ De az aristotelesi bölcselet elferdittetvén a scholasticusok téves okoskodása által, ez a különben csendes kedélyű tudóst felingerelte , s később ez iskolának legelkeseredettebb ellensége lett. Pisából Florenczbe tértékor véletlenül egy mértani előadásra vetődött. Itt végre tiszta, szabatos igazságokat hallott, s megértve, hogy a mennyiségtan — nem pedig az eddig tanult logica tanít gondolkozni: kizárólag e tudományra adta magát, s gyorsan haladt előre. Már 19 éves korában fölfedezte J. B. Vanzelles, Dalvec, Eymery, M. Bouillet, J. de Maistre, Montegu és Ma- culay. — Magyarban is két életrajzát bírjuk, egyet a „Budapesti szemlében“, a másikat a „Sárospataki füzetek“ V. évfolyamában. — *) Galilei Galileo háromszázadik születés napját 1864. febr. 18-án ülték meg Pisában. A polgári és katonai hatóságok, egyetemi tanárok, Amari minister, senatorok, parlamenti tagok, az akadémia képviselői mind részt vettek az ünnepélyen. A régi vár kápolnájában, melyben Galileit megkeresztelték, „Te D eum“-ot tartottak; innét a tudós szülőházához indult a menet, hol a díszes emléktábla lepleztetett le. Az egyetemi nagy teremben diszénekeket zengettek, s egy kép lön bemutatva, mely Galileit ábrázolja, a mint a velenczei dogénak a távcső használatát magyarázza. Ezek után a rector emlékbeszéde s az ünnepély emlékére készített érmek kiosztása következett.
