Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
45 erezek, tehát az arany is, természettől fogva egyszerű testek vagyis elemek, melyeket elemekből összeállítani nem lehet. Ha azonban újabb búvárlatok után kiderülne, hogy a nemes erezek nem egyszerű testek, a mi a vegyészet naponkénti tökéletesedése folytán nem lehetetlen, akkor ismét feltámadna százados álmából az arany- csinálás mestersége, a mit az újabb természettudósok közül H e 1 f- ferich törekszik kilátásba helyezni: de hogy minő eredménynyel, az még a jövő titka. Az alchymia a vegytanhoz oly viszonyban áll, mint a csillagjóslat a csillagászathoz. Daczára azon századokig tartó tévedéseknek, melyek által az alchymia a vegytan valódi czéljától annyira elüttetett: az első mégis az utolsónak kiindulási pontul s alapul szolgált, úgy, hogy mindkettőnek ős története egy és ugyanaz. Az alchymisták lidérczet kergettek, de az nem csábította őket terméketlen mocsárokba, hanem oly térre, melyen a mostani természet- tudományok, a 19-ik század méltó büszkesége állanak. Lehet-e tudományt képzelni, mely inkább az elmaradás és tévedés jellegét viselné magán, mint az alchymia, a mostani vegytudomány anyja. * * * A közép-kornak nevezett századok folytán valamint minden ismeret, úgy a természettudományok is a szerzetesek csendes czel- láiba menekülve, gondosan ápoló kezeik között uj életre ébredtek ; s mint egy jobb kor szebb jövő , az újabb művelődés , polgáriaso- dás — illetőleg átalakulás alapitói és hírnökei, buzgalmuk egész hevével, lángeszük mélységével szentelték valójukat a kijelelt nagyszerű feladat teljesítésére, s ime: a czellák számtalan jelesektől látogatva, az elismerés jeleivel találkozva, azon lelkesedés bizonyítványaként tűnnek föl, melylyel a tudományokat és a szellem müveit felkarolták. Általuk, a keresztény vallás hű apostolai által jutott el az emberiség az örök igazság megismeréséhez , melynek kutatásában évezredek óta fárad az emberi szellem. Általuk kezdett a kereszténységnek a világvallást és műveltséget terjesztő befolyása mindenüvé szétáradni; s a kereszténység ily értelemben véve szülője lett a haladásnak, a fölfedezéseknek, nem azért, mintha ezeket csupán keresztények előtt tárta volna fel, hanem mivel az embert azok teljesítésére képesebbé tette. Ezen alapelv megállapítása után kinyilatkoztatjuk, hogy minden fölfedezés, minden haladás mintegy jellegét viseli a kor előhaladott eszméinek, érzelmeinek. Isten megközelithetlen bölcsességében nemcsak a szellemet teremtette, hanem egyszersmind az anyagvilágot is, a természetet,