Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
59 pótlás művészete, hogy miüél több természetességet vigyünk bele munkánkba s a műdarab látszatát minél inkább ki tudjuk küszöbűink A fogak felállításánál azoknak hosszirányát illetőleg is lehetnek a merőlegestől a legyezőszeriien kifelé dőlt irányig különböző dimenziókban eltérések, amelyeknek meghatározásánál az ajak és az antagonisták a mérvadók. Egy normális felső fogsoron a fogak ívezését és elrendezését a 28. ábra mmtatia he. A két középső metszőfognak distalis oldala gyengén befelé hajlik. A hajlás arányát az „E“ vonal mutatja be, amely „A“ középvonalat 90 fokban metszi. Az oldali metszőfogak ismét csekély hajlást mutatnak, amit „F“ vonal szemléltet. Ennek elhajlását esetenként fokozni lehet vagy mesialis oldalával a nagy metszőfogra lehet kissé ráfektetni, aszerint, ahogy a betegnek ezen fogai eredetileg álltak vagy aszerint, hogy melyik beállítás ad több természetességet az arcnak. Rendszerint az egyik oldalon kifejezettebb ez a ráhajlás, mint a másikon vagy azt csak az egyik oldalon találjuk, míg a másik oldali fog az ívben áll vagy esetleg distalis oldalával kissé kifelé fordul. A szemfog helyes beállítása a legfontosabb, minthogy az adja meg a fogív hajtását. Erre vall annak alakja is, amennyiben külső felszíne nem lapos, mint a metszőfogaké, hanem közepén hosszában a legkiemelkedettebb s ezen kiemelkedés által egy mellső és egy hátsó felületre van osztva, tehát külső felületén már magán viseli az ív hajtásának jellegét. Ezenkívül testesebb s nyakmenti részén kiemelkedőbb, mint bármelyik mellső fog. Helyes beállítása az, amint a két „C" 28. ábra
