Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
33 lenyomatoknál a fogak között vagy azoknak nyelvi felületén a fogzománc-árkokban apró vékony gipszrészecskék megakadva a lenyomatról letörtek s helyükre vissza nem helyezhetők, a lenyomat letört részeinek összeillesztése apró barázdákat mutat stb. Mindezen hibák — amennyiben a minta egyébként jónak mutatkozik — az eredetinek megfelelően korrigálandók. A 17. ábra a leoldott és körülfaragott gipszmintákat mutatja be. Porcellángipsz-minták. Kaucsukmunkákhoz általában megfelelnek az ilyen gipszminták, fémmunkáknál azonban, amelyeknél a minta jobban ki van téve a kopásnak, megsérülésnek, ellenállóbb anyagra van szükségünk. Erre a célra vannak a kereskedelemben az u. n. márvány- cement- és porcellángipszek, amelyek teljes megszilárdulásukat csak 3—8 óra alatt érik el, de akkor azután tényleg már- ványkeménységgel bírnak. Ezeknek beöntése a lenyomatba nem olyan híg állapotban történik, mint az alabástromgipsznél, hanem egész sűrűre keverjük őket, hogy az ujjak között gyúrhatok legyenek s ilyen állapotban keskeny késpengével vagy min tázólapáttal tömecseljük bele a lenyomatba. A gipszlenyomatok izolálása itt is, mint az alabástromgipsznél, legmegfelelőbben sandarakkal történik. Minthogy a porcellángipsz kemény volta a minta körülvágását rendkívül megnehezíti, célszerű a lenyo- matot a beöntés előtt viasz-, stents-, ón- vagy hasonló, könnyen idomítható anyagból fallal körülkeríteni. A gipszminták keményítése sztearinnal. Az alabástromgipszből öntött mintákat keményíteni is szokták, úgyhogy sztearinnal itatják azokat. Ez úgy történik, hogy a teljesen előkészített mintát előbb meleg lapon, tűzhelyen, sütőben vagy külön e célra konstruált szárítókamrában lassú melegítés által teljesen kiszárítják, azután olvasztott sztearinba állítják s addig hagyják abban, amíg a gipsz pórusaiban levő levegő búborékok alakjában teljesen el nem távolodik s annak helyére a sztearin beszívódik és a gipszet megtelíti. Ekkor kiveszik s lehűlése után a minta kemény és ellenálló lesz; azonban a porcellángipszek keménységét nem közelíti meg. Az artikuláció. Mindennemű fogpótláshoz alsó és felső mintára van szükség, vagyis a pótlás helyének és átellenesének (antagonistájának) mintázására, hogy a fogzáródás szem előtt tartásával állíthassuk' össze a pótlást. Artikuláció alatt a felső és alsó állkapocsban elhelyezkedett fogaknak egymással való találkozását és záródását értjük. Az artikuláció lehet normális vagy ettől különféle irányban és dimenziókban eltérő. Normális artikulációnak általában azt fogadják el, amelynél a felső és alsó fogak hossziránya a merőlegestől legkevésbbé tér el, az ívben a felső fogak az alsók elé kerülnek a 3
