Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig - Anyagismertetés - Különféle fémötvözetek

havasokban, a Hi deg-Szamos völgyében, a Szurdukbaii stb. Nagyobb tömegekben az Alpokban.

Jól faragható és esztergályozliato. Dísztárgyakat, tűzálló edényeket, kályhalapokat stb. készítenek belőle.

A tömör, vaskos szteatil neve: „szalonnakő“. Ebből pipát is faragnak.

A szteatit porrá őrölve adja a Federweiss (talcum) nevű hintőport.

Használják még arcfestőszernek, hajpornak, gépken öcsnek, simító és fényesítő szerül stb. Lapos darabjaival posztóra, üvegre stb. rajzolni lehet, ebből készítik ezért az u. n. szabókrétát is.

Lycopodium.

A korpafű nevű növény spórája. Nevezik boszorkánylisztnek is. Nagyon könnyű, finom, halványsárga, szagtalan s csaknem íztelen por. A vizet nem veszi magába, száraz marad. Ezért Szárító, hintőpornak használják s a gyógyszerészek ebbe hengergetik a piLulákat.

Mint hintőpor talál alkalmazást a fogtechnikában is, hogy a viasz vagy fémminta készítésénél a mintázó homok ne tapadjon a gipszmintára.