Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
korlott kezekben s olyan helyen, ahol elhúzódásnak veszélye nem forog fenn, igen éles lenyomatot adnak. Olyan eseteknél, ahol megnyúlt, a foghús felé elkeskenyedő fogak vannak jelen vagy az egyes fogak hossztengelye egymástól eltérő, kompozíeiós anyag használata nem indikált, mivel az a beékelődések helyén a lenyomat eltávolításánál okvetlenül elhúzódik. Hátránya tehát minden ilyen anyagnak éppen az elhúzódás veszélye, amennyiben teljes megkeményedésiiket a szájban (a száj melege folytán) el nem érhetvén többé-kevésbé puha állapotban kell őket onnan eltávolítani, minek folytán az elhúzódás szinte elkerülhetetlen. Nagy hátrányuk még, hogy csak többszöri használat után adnak tényleg jó lenyomatot, amit első tekintetre — takarékossági szempontból —- kedvező körülménynek nevezhetnénk; azonban egyazon anyagnak több egyénnél való használata könnyen fertőzést okozhat s minthogy a kompozíeiós anyagok kellően nem fertőllenít- hetők, a fertőzés veszélye ezen anyagoknál, mint hátrányuk fenn áll. Éppen ezért olyan esetekben, ahol a szájüreg fertőzött volta megállapítható vagy csak gyanúba is vehető, ajánlatos a lenyomathoz használt kompozíeiós anyagot eldobni. A gipsznek egyik nagy előnye éppen az, hogy fertőzést nem okozhatunk vele, mivel a pép megkeményedése után többé nem használható. Másik előnye, hogy megszilárdulása után a szájból eltávolítva feltétlenül hű mását adja annak, minthogy szilárdsága az elhúzódást kizárja; a kivételnél akadályba ütköző részei letörnek, sőt többnyire csak több darabra törve távolítható el a szájból, amely után eltört részei pontosan helyükre ragaszthatok. Ugyancsak nagy előnye a gipsznek, ami azt egyenesen nélkülözhetetlenné teszi, hogy míg a kompozíeiós anyagok a szájba helyezésnél a lágyrészekre nyomást gyakorolnak s azokat nyugalmi helyzetükből eltolják, a gipszhabarcs lágyan helyezkedik el. behúzódik a hézagokba és átfogja a lágyrészeket anélkül, hogy azokat nyomná, következéskép azok természetes helyzetének és alakjának hű negatívumát adja. Hátrányai: 1. A nehezebb kezelési mód, bár bizonyos gyakorlottság és kézügyesség mellett époly könnyű a kezelése, mint a kompozíeiós anyagoké, csak sokkal több gondot, körültekintést kiván. (Lásd lenyomatvétel gipsszel.) 2. A lenyomat eltávolításánál, különösen a fogközökbe ékelődött apró részecskék gyakran leválnak a lenyomatról annak eltávolítása alatt, visszahelyezésük néha igen nehéz vagy lehetetlen s ezáltal a lenyomat veszít élességéből. 3. A bele öntött pozitívumról való lefejtése nehezebb, több gyakorlatot é$ elővigyázatot igényel, mint a kompozíeiós anyagoknál. Felsorolt hátrányai mellett a gipsznek olyan fontos előnyei ATan- nak, amelyek azt nélkülözhetelenné teszik és a legtöbb esetben a kompozíeiós anyagoknak fölébe helyezik. Fordulnak elő esetek, ahol a kompozíeiós anyagok igen jo szolgálatot tesznek. Jó eredménnyel használhatók olyan esetek
