Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
élnünk életünket, hogy minden erőnknek a haza újjáépítését kell szolgálnia, mert különben megtagadjuk azokat, akik életükkel áldoztak ezért a földért, hogy egymást mindennél többre kell becsülnünk és egymásért mindhalálig helyt kell állnunk. A magyar ifjúságon múlik, hogy saját hazájában elsőrendű vagy másodrendű emberként élje le életét. Hirdette, hogy a csodavárás, a felületes, hanyag munka hazaárulás és hogy érdemleges eredményt a tudományos munka területén csak nagy akaraterővel, szorgalommal és exact dolgozási methodusokkal lehet elérni. A DEMKE kis szobájától a Tisza István Tudományegyetem Kórbonctani Intézetéig, mely ma már nemcsak az ország, de Európa egyik legkiválóbb intézete, hosszú volt az út. Az idő talán rövidnek fog tetszeni mások előtt, de mi mindannyian tudjuk, hogy mily küzdelemnek, mennyi munkának volt tanúja ez a 10 esztendő. Mi, Orsós professzor egykori tanítványai, tisztelettel és hálaérzettel eltelve mindazokért, amiket Tőle tanultunk, tesszük le megemlékezésünknek ezt a szerény symbolumát elébe. Debrecen, 1929 november havában vitéz Ambrus József dr.
