Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)

Hauber László dr.: Schnitzler-Braun-Schloffer tumorok

— 233

tömkelegé fixált. Az egész daganattömeg a hátsó hasfaihoz rögzített, eredési helye nem állapítható meg. Tekintettel a radicalis műtét teljes kivihetetlenségére a sigmabél daganatfeletti részét a hasfal sebébe an- teponáljuk, a hashártyához rögzítjük, 4 nap múlva megnyitjuk.

XI. 25-én erősen javult erőbeli állapotban anus praeternaturalisszal távozik.

1927 II. 25-én a klinikánkon újból jelentkezett. Meghízott, egészséges ember benyomását kelti. A mesterséges végbélnyíláson keresztül mindig consistens bélsár ürül. Hasi panaszai többé nem voltak. A hasat tapintva a kóros resistentia nem található; a fent említett daganat teljesen eltűnt. A sigma sarkantyúját áthúzva, vastag gumicső behelyezésével igyekszünk a bélsár régi útját előkészíteni. Ilyen kezeléssel 3 hét múlva a természetes, végbélnyíláson keresztül összeálló szék ürül.

V. 27-én a sebszéleket felfrissítve és a végbélvégeket köröskörül telpraeparálván az anus praeternaturalist zárjuk. 8 nap múlva lencsényi sipolymaradék. A végbélen keresztül naponta formált spontán székürülés. A beteg gyógyultan, tumor nélkül hagyta el a klinikát.

Fel kell tehát vennünk, hogy a fenti tumor, mely a rosszindulatú daganat minden tünetét okozta, az előrement vérhas következményeként gyuladásos eredetű volt s ezen bélrészlet nyugalombahelyezésére, nagyon jellegzetes módon, hamarosan spontán felszívódott.

Amint tehát a debreceni klinikán három év alatt előfordult hat esetből látjuk a gyuladásos hasi daganatok nem is oly ritkák. Ha figyelemmel kisérhetnők betegeink további sorsát, úgy hiszem, hogy a műtétek után olykor igen sokáig fentmaradó hasi panaszok okát gyakran ilyen fonálkörüli gyuladásos daganatban találnék meg.

Az Üj Szt. János közkórház sebészeti osztályán 2 éven át nagyobb figyelemmel kisérvén az erre gyanús betegeket, több idevágó esetet sikerült észlelnem. Ezek között appendektomiával kapcsolatban egy beteg két évig hordta csecsemőfejnyi cseplesz- tumorát és sarcomával összetéveszthető retrocoecalis tömeges infiltratumát, amig Röntgen-kezelésre és sokáig tartó borogatásokra magas lázak kíséretében hónapos időközökben, háromszor tört át egy-egy diónyi tályog, míg végre az utolsó áttöréssel a beteg véglegesen megszabadult terhes betegségétől. Egy másik esetben gyomorfekély miatt resecált gyomrú beteg egy év múlva került relaparotomiára; kitűnt, hogy a ligamentum gastrocolicum lekötése helyén ült az ökölnyi, igen tömött, tisztán gyuladásos kötőszövetből álló tumor. Ugyancsak ulcus pylori miatt resecált fiatal férfi betegnél, akinél egy évig fennálló tűrhetetlen gör-