Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Vitéz Ambrus József dr.: A gyermekkor immunitása és az újabb immunizáló eljárások
— 13 — munizálódás nagyobb jelentőségű folyamat, mint a phagocytás és humoralis védekezés és az immunizálás a betegségek legtöbbjénél a kórokozóval szemben való desensibilálódáson alapszik s csak másodsorban antitestképzésen. (Egyben utalunk Metschnikoft, Pasteur, Behring, Fodor, Pfeiffer stb. régebbi munkáira.) Besredka meghatározásában tehát az immunitás és a resistentia fogalma csaknem egybeolvad s ezzel a cutanreactiók nagymértékben veszítenek jelentőségükből. A szerveknek autonom módon kialakulható immunitását, illetőleg desensibilálását számos kísérlet igazolja. Ehrlichnek és Rőmernek sikerült állatkísérletben az egyik szemet teljesen immunissá tenni ricinnel szemben, míg a másik érzékenysége változatlan maradt. Naga- kawa hasonló eredményt ért el himlőnyirokkal. A. Sternberg az egyik szemen 1/250-es higítású tuberculinnal szemben relativ immunitást ért el, ugyanekkor a másik szem az 1/1000-es higítású tuberculinra erős gyulad.ással reagált. M. R. Borok és M. M. Pick az autonom localis immunitásnak még meglepőbb jelenségét észlelték. Azt találták ugyanis, hogy mialatt emelkedő concentratiójú 10-80 % AT-t tartalmazó kenőccsel az egyik alkar bőrét immunizálták, a másik alkar bőre változatlanul érzékeny maradt tuberculinnal szemben. Ugyanezt az eredményt kapták tuberculin intracutan alkalmazásánál is. A tuberculin nem tartozik a valódi antigének csoportjába; azért csupán e kísérletek általános következtetésekre nem jogosítanak, de mégis arra vezetnek bennünket, hogy az activ immunizálással elért negativ bőrreactiót csak abban az esetben tekintsük az általános immunitás beállása jelének, ha a vérsavóban quantitative is ki tudjuk mutatni a specificus antitestek megszaporodását. Ezek quantitativ meghatározása a bonyolult complement-eltéritési, zavarodási, kicsapódási stb. reactiókkal a gyakorlat céljaira még nem alkalmas s ez az oka annak, hogy egyelőre mégis igénybe kell vennünk a cutanrectiókat diagnosticus célból. A cutan-reactiók nagy hátránya még, hogy a klinikus a gyengén positiv és a nem-specificus reactiókat nehezen tudja értékelni. Mindezeknek a nehézségeknek tudatában kell lennünk. Nagy tárgyilagosság és nagy tapasztalat kell ahoz, hogy valaki a cutan-reactiók alapján véleményt mondhasson.
