Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: A petefészek-dermoidokon végzett histochemiai cholesterin vizsgálatok
— 123 — előbbiek az ismeretes elhelyezkedésű magtypust mutatják. Az utóbbiak jellegzetes tulajdonságai a következők: a magvak, melyeknek száma néha 25-ig emelkedik, rendesen a sejt közepén, vagy excentricusan a sejt egyik pólusán csomókban helyezkednek el. A magvak sötétebben festődő homogén protoplas- mába vannak ágyazva, a sötétebben festődő protoplasmát egy halvány, eosin-festésnél habos szerkezetet mutató, a sejtszélig terjedő protoplasmaréteg veszi körül. A sejtmagvak rendesen oválisak, nucleolusszal és laza chromatinszerkezettel bírnak. A leírt óriássejtek egyik-másik helyen a fenti tulajdonságoktól némileg elütő sajátságokat mutatnak. Ugyanis a magvak nem csomóban fekszenek, hanem koszorú-alakot képeznek s a magkoszorú egy sötét homogen plasmarészben fekszik, amelyet habos, világos protoplasmaréteg környez. A dermoid-fal fent vázolt szerkezetét a kötőszövet hyalinos átalakulása gyakran módosítja, amennyiben úgy a laza mint a durva rostozatú kötőszövet helyét hyalinos kötőszövet foglalja el, melyben vándorsejtek csak elvétve találhatók. Egyes esetekben a hyalinos kötőszövetet hám- és vándorsejtesen beszűrődött laza kötőszövet, vagy óriássejtes sarjszövet fedi, néha azonban az egész falzat homogen hyalinos szövetből áH, melyet sem hám, sem sarjszövet nem takar. Helyenkint a hyalinos szövetben diffus vagy lemezes mészlerakódás észlelhető. Másodlagos be- hámosodást nem észleltem. A dermoid-fal erei kóros elváltozásokat általában nem mutattak. Félholdalakú intima-megvasta- godás, az elastica intima lemezekre hasadása hellyel-közzel felismerhető volt ugyan, de nagyobb fokú, általános kiterjedésű érelváltozást a 16 vizsgált dermoid közül csak egy sarco.mával és egy rákkal társult dermoid falzatában találtam. A dermoid-domb és falzat histochemiai vizsgálatát Sudan-, niluskék- és chlorophyll-festéssel, továbbá Lorrain-Smith-Diet- rich Schultz és Ciaccio módszereivel végeztem. 11 dermoidnál eszközhiány miatt a fénytörőképesség vizsgálatát mellőzni kényszerültem, azonban 5 újabban vizsgált dermoidnál ezen vizsgálati methodust már alkalmazhattam. Vizsgálataimat csaknem kizárólag friss anyagon végeztem, mert a formaiinban való állás úgy a sudan- és niluskék-festést, mint a fénytörőképességet befolyásol ja (Boeminghaus-Versé). A zsírnemű anyagok főcsoport-
