Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
Bevezető
való bánást ismerték volna, azalatt Elő-Ázsiában egy turáni népfaj már 10.000 évvel ezelőtt a műveltségnek oly magas fokára emelkedett, hogy a mi tudásunk — a technikai haladásról nem beszélve — alig különbözik eme ősrégi népekétől. Az Euphrat és Tigris, e két folyam-vidék legrégibb lakóinak: a su- mirok, babiloniak és assiroknak a nyelve elveszett, világvárosaik: Babilon és Ninive eltűntek. A két folyam közének lakói csatornázták és tették művelhetővé az Euphrat mocsarait, őket tekintik az ékírás feltalálóinak. Kr. e. 2800 évvel a Kö- zép-Ázsiából bevándorolt szemita népek előtt ők voltak e terület uralkodói. A babiloniak történelme nem méterhosszú pa- pyrusokra volt letéve, hanem 17—24 cm. különböző nagyságú napon szárított, vagy kiégetett agyagtáblácskákon. Layar francia kutató volt az első, aki az ékírásos könyvtár városát, Ninivét felfedezte. Teliokban (azelőtt Logos) a francia konzul Bosrah M. de Sarzec 1894-ben egy teljes 33.000 téglából álló könyvtárt fedezett fel, mely Kr. e. 2700-ból származott. E táblácskák számokkal vagy más jelekkel voltak szép sorrendben ellátva. Mi gyógyszerészek e babiloni táblácskákra azért tekintünk érdeklődéssel, mert e városban volt egy Nebo (babiloni Aescu- lap) templomának nevezett épület, ahova a betegeket vitték s amelyben kórház, vagy éppen orvosi iskola volt elhelyezve, ahol gyógyszereket is készítettek. A babiloniak gyógyászata nagyrészt igézésből állott, de a kezdetleges pkarmakológiai ismeretek gyakorlásának is jutott tér. Sayce munkái révén az ékírásos táblákból számos gyógyszernek az előállítási módjával ismerkedhetünk meg. Étvágygerjesztésre például a következő recept szól: „Igyál pálmabort és .... . fel. Hogyha emellett gyomorégésed állana elő, szerezd meg magadnak a birka szívének a bőrét, élő szúnyog, céd6