Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

Bevezető

hoz jól értettek, ez az olaj még világításra és geny- nyedő sebek bekötözésére is szolgált. A növényi gyógyszerek között szerepelt a menta, coriander, absinth, a lotus, gentiana, sinapis, aloe, mandragora, sátrán, cassia, colchicum, belladonna, celler, retek, az acanthus bele, a len-mag. A növényi eredetű gyógyszerek között fel vannak sorolva még a különböző cucurbita fajok, használták a különféle mézgá- kat, storaxot, gyökereket és a terpentinnek bizonyos termékeit, keserű fözteket, árpalevet, sört, olajat és ecetet.

A gyógynövények egy része a templomokat környező kertekből került elő, melyeket a papok gondoztak és tartottak fenn. így válik érthetővé, hogy bizonyos templomok romjai között orvosi növényeket még most is lehet találni.

Többnyire népies gyógyszerek voltak használatban. A Nilus keskeny medencéjében elhelyezkedett s rohamosan fejlődő és terjeszkedő egyptomi népkultúra jniatt a gyógyszereket szolgáltató flora nem fejlődhetett. Mivel a pyramisok országában a belszükséglet nem volt fedezhető, a papok arról is gondoskodtak, hogy a szükséges növényeket és gyógyszereket még az igen távoli vidékekről is meghozassák. A Deir-el-Bahar-i templom baloldali oszlopcsarnokának érdekes domborművein van megörökítve, hogy mintegy 3500 évvel ezelőtt Hats- hopsitu királyné miként küldött egy expedíciót Pount tájékára (Arábia), hogy tömjénfákat és más aromatikus növényeket hozzanak, amelyeket nagy költséggel ültettetett el az első füvészkert létesítése céljából, az akkori kor meglepően előrehaladott ci- vilizátiójának világos bizonyitékául.

Az állati eredetű gyógyszerek közül a mézet alkalmazták leginkább. Használatos volt még a tehén, szamár, kecske teje és a női tej, a szarvas szarva, a castor olaja. Felhasználták gyógycélokra a marha máját, epéjét, különböző állatok háját és vérét, az emberi agyat, sőt még az emberi vizeletet

9