Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Előszó
6 kérdés, hogy miként, mely úton és módon lehet ezen ellentétet, ha nem is teljesen megszűntetni, de legalább annyira mérsékelni, hogy a közérdek jogos és törvényes kivánalmainak a mindenki által elismert lehetőség határain belől érvény szerez’- tessék. Ez nem tartozik a könnyebb feladatok közé. A közegészségi törvény hiányos végrehajtását nem lehet egy bármily erélyes kormányrendelettel rövid úton megszűntetni, és pedig nemcsak azért, mert a közegészségi törvény rendelkezései a kormányzat és a közigazgatás oly sokféle és oly különböző viszonyait érintik, hogy azok mindenikére vonatkozólag egy kormányrendeletben az eljárás módozatait helyesen megszabni lehetetlen, hanem leginkább azért, mert a közegészségi törvény hiányos végrehajtásának okai nem azonosak az ország minden vidékén. A hiányos végrehajtás egy nagy részének oka tagad- hatatlanúl azon laza felfogás, melylyel hatóságaink és hatósági közegeink a közegészségügyi kérdéseket kezelik, de ezenkívül vannak a kérdéses törvény hiányos végrehajtásának más, mélyebben fekvő s nehezebben elhárítható okai is. Ilyenek egyik helyen a társadalom indolentiája, másutt a megrögzött rossz szokásokhoz — sokszor előítéletekhez való csökönyös ragaszkodás, majd az értelmi fejlettség megfelelő fokának hiánya, majd ismét a minden társadalmi haladásnak állandó akadálya — a szegénység, — sőt vannak helyek, a hol ezen most elsorolt indokok valamennyije fenforog. Mindezen indokok olyan természetűek, hogy azokat egyetlen rendelettel megszűntetni nem lehet. Ámde, ha az ilyen indokok megszűntetése nem tartozik is a könnyebb feladatok közé, abból még nem következik, hogy az adott viszonyokba bele kell nyugodnunk s csendes megadással várnunk kell azokra a «jobb időkre», midőn ezek a mélyebben fekvő indokok esetleg, vagy a természetes fejlődés során önmaguktól megszűnnek. Azon indokokat, a közegészségügyi jó viszonyok azon akadályait elhárítani nehéz feladat,
